Egyfajta szerelem, gyermekkorba visszanyúló szenvedély, amely az irodalom és Bereczki Bianka kapcsolatát jellemzi. Már diákként is bizonyította, hogy a versek és a szép beszéd különös helyet foglalnak el szívében, ma már a Facebookon és YouTube-on szaval. Hogy miért? Mert adni jó.
Szavak, melyek megmozgatják a lelket. Adnak és elvesznek, felvidítanak és elgondolkodtatnak. Bereczki Bianka ezeket a szavakat tolmácsolja közösségi oldalán, verseket szaval. Teljes szívvel. Az irodalom mindig is fontos szerepet töltött be az életében.
– Minden Csorváson kezdődött még második osztályos koromban a helyi Ki mit tud?-on. Ha nem csalnak az emlékeim akkor Móricz Zsigmond Iciri piciri című versét szavaltam el. Ám ez nem volt annyira egyszerű, ugyanis a közönségtől megszeppenve, könnyes szemmel lerohantam a színpadról. Akkori drámapedagógusom, Imre Juli biztató szavaira volt szükség ahhoz, hogy igenis visszamenjek arra a bizonyos színpadra és elszavaljam azt a kis verset. Onnan indult el minden – emlékezett vissza. Középiskolába már a Táncsics gimnáziumba járt annak ellenére, hogy felvételt nyert a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatára.
Tanulmányai során rendszeres résztvevője volt vers- és prózamondó versenyeknek. Többek között a Wass Albert Országos Vers- és Prózamondó Versenyen is indult 2009-ben, ahol harmadik helyezésével elnyerte a Wass Albert emlékplakettet.
– Mindig is fontos volt számomra a szép beszéd, a kommunikáció és
az, hogy adjuk át az embereknek az üzenetünket. Gimnáziumi éveim során többször részt vettem az országos Kazinczy Szép magyar beszéd c. versenyén, ekkor viszont csak a különdíjat hozhattam el. Az irodalom, a versek és bevallom a szereplésvágy ösztönzött, hogy megpróbáljam a Színház-és Filmművészeti Egyetemre a felvételit azonban sajnos nem sikerült, cserébe viszont eltölthettem egy hetet az egyetemen egy oktatás keretén belül Hegedűs D. Gézával, Kárpáti Péterrel és még
sorolhatnám a nagy neveket. Hatalmas erőt és motivációt adott, rengeteget tanultam és új barátokat szereztem – mesélte Bianka, aki 2018-ban két epizód erejéig a Barátok Közt című magyar sorozatban is szerepet kapott.
Az ELTE Bölcsészettudományi karán folytatta tanulmányait Magyar alapszakon, művelődéstudomány szakirányon, majd eljött a várva várt pillanat, amikor a felnőtt kategóriában elnyerte a számára legnagyobb büszkeséget jelentő Kazinczy érmet.
– Volt bennem egy afféle “csakazértis”, nem adtam fel és sikerült – nyilatkozta.
József Attila és a többiek
Felmerül a kérdés, hogy annak, aki az irodalom és a versek világát a hétköznapi embertől eltérően a szívével is látja, testében érzi annak lüktetését, ki a kedvenc költője és mely vers áll legközelebb szívéhez.
– Nagyon nehéz ezt megválaszolni. Ha most rögtön rá kellene vágnom gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy József Attila. Szeretem a verseit, szeretem az őszinteségét, a maga titokzatosságát és minden versében valahol ott bujkál a törékeny lélek. Kedvenc költőim még Tóth Árpád, Rakovszky Zsuzsa, Radnóti Miklós, a sokakat megosztó Wass Albert, valamint Romhányi József. Az említett költőktől mind van egy-egy szívemhez nagyon közel álló verse. De az abszolút kedvencem, Rakovszky Zsuzsa Narkomán című műve. Számos versenyen adtam elő, mindig töretlen volt a siker. József Attilától pedig a Várlak című vers – válaszolta.
Ma már egyre kevesebben olvasnak verseket, szép és kortárs irodalmat. Bianka úgy véli, a mai rohanó világ az, ami ebben közrejátszik.
– Valahol azt érzem, hogy az irodalmat már egészen kisgyerekkorban meg lehet szerettetni, de ahhoz időben el kell kezdeni. Bár tartja a mondás, soha nem késő. Emlékszem nekem nagyon sokat meséltek mesekönyvből. Már akkor szerettem a könyveket. A Piroska és a Farkas meséjét
kívülről fújtam, de mindig olvastattam anyukámmal, és ha véletlenül eltévesztette, én azonnal kijavítottam. A mai rohanó világunkban nagyon kevesen ragadnak könyvet a kezükbe. Nem kellene elsiklani az igazi értékek felett. A digitális világ felváltotta a teret, szinte mindent megtalálhatunk rajta. Pedig megannyi csodát rejtenek a versek – vázolta.
A digitális világ és a versek elegyednek Bianka kezei alatt, vagy mondhatjuk, a szavai által. Először Facebook oldalára töltött fel videókat, melyben verseket szaval, ezt követte a Youtube.
– Többen felvetették az ötletet, hogy miért nem a YouTube-ra töltöm fel a verseket, így bárkihez eljuthat. Kellett egy kis idő, míg felfogtam, hogy ebben tényleg van valami, de a pontot az i-re a Nemzeti VERSeny ötlete adta. Úgy gondolom, azzal, hogy kipróbálom magam egy új dologban, még ha nem is sikerül továbbjutnom a további fordulókra, már nem mondhatom, hogy meg sem próbáltam. A célom az, hogy minél több emberhez eljusson a versek szeretete. Ha legalább egy embernek mosolyt vagy éppen könnyeket csaltam az arcára, már elindítottam valamit. Jó adni – nyilatkozta.
” A pillanatnyi lelkiállapot befolyásoló tényező lehet”
Szavalatait szinte minden esetben a belső érzelmek irányítják. Mint mondja, egy verset sosem tudott előadni kétszer ugyanúgy.
– Természetesen vannak olyan alkalmak, vagy versmondó versenyek, ahol vannak kötelező versek. Ez mindig nehezebb és nagyobb falat, de meg lehet vele birkózni, talán több idő és erőfeszítés kell hozzá. Ha az ember a szívéhez közel álló verset mond el tele érzelmekkel és teljes odaadással, akkor azt lehet mondani, hogy az a vers az övé. Szerintem én egy verset nem tudtam még kétszer egyformán elmondani. A pillanatnyi lelkiállapot befolyásoló tényező lehet. Battonyán voltam egy versenyen. Mikor megszólaltam, olyan csend lett, hogy tényleg, szó szerint megfagyott a levegő. Mikor befejeztem a versem, mindenki sírt. Hogy őszinte legyek akkor azt mondtam magamban: “Ilyen nincs!” – emlékezett vissza a számára is hihetetlennek tűnő pillanatra.
Videóival kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kap, a nézők élvezettel hallgatják. Reméli ez a jövőben is így marad.
– A szavalás szubjektív. Kinek mi tetszik. Legutóbbi Facebook posztomnál megkérdeztem, hogy milyen verseket hallanának szívesen tőlem. Feladták a leckét, most is dolgozom a következő videókon. De kaptam javaslatot például arra is, hogy lehetnének hosszabb videóim, így akár elbeszéléseket, meséket is fogok a jövőben feldolgozni – vázolta Bianka, aki a jövőbeni terveiről annyit mondott, szívesen ülne újra iskolapadba.
– Szokták mondani: “jó pap holtig tanul”. Szívesen tanulnék még például logopédiát. Elvégeztem az Esküvői szertartásvezető tanfolyamot is, így még a jövőben elképzelhető, hogy ott is kamatoztatni tudom az adottságaimat – zárta a beszélgetést Bianka.
