Egy életigenlő, vidám, verseiben igazán kibontakozó embert ismerhettünk meg Kiss Istvánban. Az orosházi születésű férfi már tizenéves korában elkezdett írni, majd később érezte igazán, neki erre szüksége van, számára ez egy terápia. Alkotásai témáját maga az élet adja, az apró pillanatok melyekkel a mindennapok során találkozik. Ezek lehetnek pozitívak vagy negatívak, egy valami biztos, ő előre tekint. Műveivel pedig most bárki megismerkedhet, hiszen valóra vált István álma, kiadhatta első, önálló verses kötetét.
Orosházán született, itt is végezte el az általános iskolát, majd Csongrádon tanult tovább. Ott ismerkedett meg igazán a költészettel is. Eleinte amatőr zenekaroknak írt dalszövegeket, majd Radnóti Miklós élete, költészete teljesen magával ragadta.
– Már 13 évesen papírra vetettem néhány gondolatot, de igazán csak később kezdtem el a versekkel foglalkozni. Hamar rájöttem, a szókincsem nem elég, így egyre többet olvastam, forgattam az értelmező szótárat. A többi pedig jött magától. Először nem gondoltam, hogy ebből bármi komoly lehet, csak magamnak írogattam. A család és barátok kérdezték, miért nem publikálom valahol a műveimet. Ez megtörtént, és persze érkeztek a pozitív és negatív építő kritikák, de minden tanácsot megfogadtam – mondta Kiss István, akinek művei az internet után néhány antológiában is megjelentek, mint az Üzenet a pandémiából.
Kiss Istvánnak ezek adták meg végül az önbizalmat, hogy egy önálló kötettel is megjelenjen. Első válogatása „Őszinte sorok, igaz szavak” címmel jelent meg, melyben 92 verset olvashatnak a költőtől. A művek sorrendjének meghatározásában kiadója segített neki, akik úgy nyilatkoztak Istvánról, hogy kritikus szemlélettel van ugyan a világ felé, de egy igazán életigenlő személyiség.
Átélve szép minden virradat, Megélve hat meg a pirkadat, Ha szívből éled visszahat Egy soha nem múló pillanat. Kiss István: Éld meg (részlet)
– Szeretni kell az életet. Amit érzek, látok, tapasztalok, az nálam mind verses formát ölthet. Van benne olyan alkotás, melyet a vonaton ülve írtam, amikor kinéztem, és megragadott a táj szépsége. Egyszerű pillanatok ezek, de mégis megéri őket papírra vetni. A legtöbbször egyébként dühöt érzek, amikor elkezdek írni, lehet ez bármi apróság miatt, ám hamar elgondolkodom rajta, megéri-e emiatt idegeskedni. Át kell gondolni, kell-e ez nekünk. Igyekszem inkább mindig előre nézni, hiszen a jövő nem hátul van – emelte ki a költő.
Kiss István számára első kötete megjelenése után pedig nincs megállás, rengeteg tervvel készül a jövőre. Jelenleg egy novellás köteten dolgozik, emellett egy szegedi kortárs költővel készül közös kötete, melyben 50 témát dolgoznak fel jin-jang szerűen, hiszen míg a szegedi költő a témák negatív, addig István ezek pozitív oldaláról ír majd.
– Ez egy álom megvalósulása, és mindenkit csak biztatni tudok, legyen akár sportoló, festő, hogy merjen lépni, fejezze ki az érzelmeit a saját módján. Számomra például nagyszerű érzés, hogy a verseim akár erőt is adhatnak másoknak. Nemrégiben egy idős hölgy kommentelt egy posztom alá, hogy mindenképp szeretné beszerezni a kötetem, mert pontosan átérezte a szövegeket, segített neki, hiszen ő is hasonló dolgokon ment keresztül. Hamarosan egyébként el is viszek neki egy példányt – árulta el Kiss István.
Véleménye szerint a műfaj egyre inkább visszatér, látni, több fiatal mutat érdeklődést a versek, a verses kötetek iránt. A válogatás után – miután jobban megismerik műveit – pedig egy letisztultabb kötettel készül a jövőben.
Hivatalosan 1964 óta ünnepeljük a magyar költészet napját, cikkünk az ünnep 60. évfordulójának alkalmából készült.
Fotók: Nagy Kristóf
