A Léleksimogató legutóbbi vendégei főként hölgyek voltak, így joggal várhatják az olvasók, hogy újra egy férfi reflektálásai kerüljenek a virtuális papírra. Ez alkalommal Szigethy Szilárd evangélikus lelkészt kértem fel erre a „játékra”, aki az alapötletet sajátjával kombinálta, és egy újabb játékot hozott létre belőle.
Így most nemcsak a sorokba merülésre kaphat lehetőséget olvasóközönségünk tagjai, hanem arra is, hogy részesei legyenek ennek a nem is olyan könnyű kihívásnak! Úgyhogy kalandra fel! Az eheti hat szó tehát nem csupán Szigethy Szilárdé lesz, hanem mindenkié….
A lelkész szavai következnek:
„Szeretem a csapatjátékokat. Gondolatban most e sorok olvasóit egy virtuális csapatjátékra hívom. Tegyük fel, nem csak én, hanem mindannyian megkaptuk a felkérést, a lehetőséget, hogy elmondjuk: mi jut eszünkbe erről a hat szóról. Az én szavaim elolvasása előtt javaslom, sok gondolkozás nélkül, szinte rávágva feleljünk rá, mi jut először eszünkbe ezekről a szavakról! A játék kedvéért javaslom, az én soraimat csak utána olvassák!
Fehér – ……………………..
Hernyó – ……………………..
Tisztelet – ……………………..
Felszabadul – ……………………..
Tagadás – ……………………..
Kakasszó – ……………………..
Első hallásra én is odaírom a hat szó mellé, amire elsőként gondolok. Kicsit a játék kedvéért, de még inkább azért fordított betűrendbe, hogy az eltévedt tekintet nyomán ne legyen azonnal felismerhető, és ezáltal befolyásoló az én hat szavam.
Fehér – nízslaygna
Hernyó – sálukalatá
Tisztelet – teletzsitnetsi
Felszabadul – ótlávgem
Tagadás – retéP
Kakasszó – sárís
Bizonyára ahány ember, annyiféle szótársítás. Az enyéimről azonnal kiütközik, hogy lelkész vagyok. Aki hozzám hasonlóan lapozza, olvassa a Bibliát, az tudja jól: egyfajta számmisztika is végig szövi azt. Vannak nevezetes számok, amelyek különös jelentést hordoznak. A mértan ismerőivel együtt tudjuk: különös harmóniát, biztos alapot sugall a hármas szám. A hetes pedig maga a teljesség. A hatos ezzel szemben a hiányt fejezi ki. 7-1=6 Nem véletlenül olvassuk a Jelenések könyvében (13. fejezet 18. verse) a hatszázhatvanhatot. A lúzer száma: a vesztesé. A háromszorosan megerősített vesztes száma. Mert Isten ellenlábasa sosem érhet fel Istenhez.
Nos, különös, hogy mi épp hat szót kaptunk. Talán nem is véletlen… Mintha nekünk, olvasóknak kellene kiegészítenünk, hogy teljes legyen. Hiszen az író sem sokat ér olvasó nélkül. S ha már csapatjáték és közösség: a hat szó épp három párat tesz ki. Meglehet, erőltetettnek „hat”, azért most merészelem párokba rendezni őket.
Tagadás – Kakasszó; Fehér – Tisztelet; Felszabadul – Hernyó.
A tagadás és a kakasszó engem azonnal a húsvétot megelőző napokba repít vissza gondolatban. Ezen a fenekestől felfordult tavaszon nem tarthattunk istentiszteleteket. Még nagycsütörtökön se, még nagypénteken se, még húsévtkor se! E hiányérzetem nyomán annál tisztábban elevenedik fel lelki szemeim előtt a tanítvány, Simon Péter alakja. Amint Jézus kihallgatásának éjjelén ő ott ül a cselédekkel egy körben az udvaron, és a tűz fénye megvilágítja félrefordított, szakállas arcát. Lelke zihál, agya zakatol, homloka verejtékezik, ereiben kígyóként kanyarog a félelem. Majd érkezik az első, azután hamarosan a második tagadás: „Nem ismerem azt az embert!” Lassan hajnalodik, mikor harmadszor is megtagadja mesterét. S a hajnalt köszöntve a kakas hangja eszébe juttatja esti fogadkozását, mikor azt ígérte Jézusnak: kész vagyok veled menni akár a halálba is.
Hát ez az elsőként emlegetett tanítvány. Gyenge, gyarló, esendő, aki fogadalma ellenére ösztönösen félti a bőrét. Ilyen az ember. Talán mi sem vagyunk különbek. Talán velünk is megtörtént már. Ám piruló arcunk elé ajándékba kaptunk egy egészen tiszta, fehér lapot. Az új kezdet lehetőségét. Hogy sorsunk ne Júdásé legyen, hanem folytatódhasson az életünk. Tiszta lappal, a bűnbánat könnycseppjeit fehér kendővel felitatva, hálatelt szívvel. A Megváltó Krisztus szeretetének erejével. Így indulhatott tovább egykor Péter is, végtelen hálával és tisztelettel Megváltó Krisztusa iránt. Bűnbánatát, lelkiismeret furdalását és önkárhoztatását a feltámadt Krisztus feloldozta.
És ő indult terelni a rá bízott nyájat Ura parancsa szerint. Így hirdette szerte, amerre csak járt: amint őt felszabadította őrlődéséből és bűnei terhe alól Jézus, úgy lelhet valódi felszabadulásra minden megkötözött lélek. Terhek alól, vétkek alól, a vádló múlt bilincseitől felszabadulva. S igen, megtörténhet a NAGY ÁTALAKULÁS! Mert igenis lehet tagadó tanítványból tekintélyes apostol, lehet a tagadás szája hitvallás szócsöve, és a semmi kis hernyóból előbújhat akár egy képzeletet felülmúlóan szép pillangó! Hat szó, amely számomra a megtérés lehetőségéről beszél. S ha nemcsak olvasom e hat szót, hanem hozzáteszem a magamét is, teljessé válhat a kép. És lesz valódi tavasz, felszabadult öröm, boldog élet.”
