Szilasi-Horváth Tamást Orosházán legtöbben a böllérmesterségben való jártasságáról, a kolbászklubbal elért eredményeiről ismerik. Kevesebben tudják, hogy népi iparművész címet is szerzett.
Ha máskor nem, az Orosházi Hagyományok, Ízek Versenyen minden évben bemutatott látvány disznóvágáson mindenki találkozhatott vele és megcsodálhatta, amint egy szál késsel, balta, bárd és fűrész használata nélkül szétbontja a levágott disznót. Orosházi módra – orjára. Az OrosCafén is többször adtunk hírt a kolbászversenyeken elért eredményeiről. Tamás sokfelé járt már az országban, sokfelé vitte el az orosházi böllérek nagy tudásának hírét. Több versenyen választották böllérkirállyá, legutóbb épp Orosházán a Hagyományok Ízek Versenyen.
– Nagy büszkeség és öröm volt számomra a Gazdakör elismerése. Előtte kaptam már hasonló címet nemzetközi találkozókon, Gádoroson, Túrkevén, Kiskunfélegyházán. Azt hiszen három szóban összefoglalható a siker receptje: precizitás, némi hozzáértés és sok gyakorlás – mondja Tamás.
Ez a három szó az élet másik területén is vezérli, hisz mint kovács is letette többször a névjegyét. Díszkovácsolással szerezte a Népi Iparművész címet.
– Ez mindenkinél egy hosszabb folyamat, mire megkapja a címet. Három év alatt kell harmincöt munkát letenni az országos zsűri elé. Ebből minimum ötnek el kell érni az „A” minősítést. Nekem ez sikerült, sőt a Kereskedelmi és Iparkamarától a „Magyar Kézműves Remek” díjat is. A munkák közt volt ajtó vasalat, kopogtató, kosfejes dugóhúzó és még néhány kovácsolt termék. Volt több kiállításom is. Ez volt a kezdet, aztán később jött a mostani mániám, a kések készítése – foglalta össze a mester.
Nem akármilyen késekről van szó, hisz egytől egyig remekbe készült, zsűrizett darabok, a nagyon nehéz és bonyolult damaszkolt technikával készítve.
– Egy kovács találkozón voltam Vésén, ahol találkoztam egy eplényi mesterrel, akinél először csodálhattam meg ezeket a fajta késeket. Később kihívást láttam a dologban és megpróbáltam itthon magam is. Az elmélettel hellyel-közzel tisztában voltam de sokat kellett próbálkozni, mire kialakult a gyakorlat is. Ennél a technikánál rendkívül fontos a hőmérséklet. 1300-1350 fokosnak kell lennie az anyagnak, amikor az üllőre kerül. Ezt pontosan be kell lőni. Azt mondják, hogy egy születő kés élete 8-10 másodpercen múlik. A kétfajta minőségű alapanyag sokszori hajtogatás és átkovácsolás után kapja meg azt a szép, damaszkos rajzolatot. A székesfehérvári Tűzzel-vassal Fesztiválon veszek részt már évek óta, ott zsűrizik a késeimet – avat be a titkok egy részébe Tamás.
A kovácsműhely egyelőre hobbi a számára. Tamás őstermelő, jószágait gondozza, földjét műveli, időnként bejön a műhelybe és begyújtja a kovácstüzet. Mint mondta kacérkodik a gondolattal, hogy esetleg később kiváltja az ipart és akkor minden nap cseng majd az üllő…
