Az Orosházi Kolbászklub többszörös böllérverseny győztes tagja, Szilasi H. Tamás az utóbbi években teljesen mással, kiváló minőségű és művészi kivitelű késeivel hívja fel magára a figyelmet és vívja ki az elismeréseket.
Díszkovácsolt munkáival kivívta a népművészet mestere címet, de mint mondja, igazi szerelmére a késkészítésben talált rá. Édesapjával – aki maga is remek kovács volt – sűrűn jártak kovácsversenyekre, kiállításokra és az egyik ilyen verseny hozott az életében döntő változást.
– Egy kovácstalálkozón voltam Vésén, ahol találkoztam egy eplényi mesterrel, akinél először csodálhattam meg ezeket a fajta késeket. Később kihívást láttam a dologban és megpróbáltam itthon magam is. Az elmélettel hellyel-közzel tisztában voltam, de sokat kellett próbálkozni, mire kialakult a gyakorlat is. Ennél a technikánál rendkívül fontos a hőmérséklet. 1300-1350 fokosnak kell lennie az anyagnak, amikor az üllőre kerül, ezt pontosan be kell lőni. Azt mondják, hogy egy születő kés élete 8-10 másodpercen múlik. A két-, háromfajta minőségű alapanyag sokszori hajtogatás és átkovácsolás után kapja meg azt a szép, damaszkos rajzolatot. A kész penge azonban csak az alap, erre jön még a nyél, ahol szintén van jó néhány buktató, ami a zsűrizést illeti – avat be a titkok egy részébe Tamás.
A Népi Iparművészeti Bizottság bírálja el a kész darabokat. Vizsgálják a méretarányosságot a penge és a nyél közt, az illesztéseket, a színösszeállítást és még ezer dolgot. Az egzotikus fafajták, sivatagi vasfa, bokote, amaránt mellett készít nyelet körtefából, szilvafából, almafából. Mint mondja, egyik kedvence a sajátos rajzolatú eperfa. Ezek mellett szerepel a nyél-repertoáron szarvasagancs, tevecsont, sőt stabilizált mamut fog is. Ezek rendkívül drágák, így a kész kések ára is borsos kissé. Érdekes – mint minden művésznél – az alkotási folyamat:
– Megálmodok valamit. Elkezdem ütni a vasat és a folyamat közben alakul, adja magát. Vannak gondolataim előtte és munka közben, ezeket igyekszem összekovácsolni és ebből lesz a végén – szerencsés esetben – valami jó, valami egyedi. Nagyon szeretem csinálni. Szívem szerint itt lennék a kohó mellett egész nap. Ez a hivatásom, a hobbim a szerelmem. Szerencsére a munkáim is tetszenek az embereknek. Komoly gyűjtők is megkeresnek az utóbbi időben, hogy készítsek nekik kést – teszi hozzá Tamás.
Míves Termék és Mester Remek-díjas kései vannak. Mint mondja szeretné a díszkovácsmunkák után a késekkel is elérni a népi iparművész címet.
