A környéken nagyon kevesen dolgoznak azzal a technikával, amellyel Gálné Csizmadia Anikó valóságos csodákat alkot. A népi iparművész harminc éve lett az írókázás szerelmese, azóta tökélyre fejlesztette tudását, és igen gazdaggá bővítette azt a motívumgyűjteményt, amely húsvéti hímes tojásain köszön vissza.
Ámultunk és bámultunk a kellemes kis műhelybe lépve, a szoba telis-tele volt szebbnél szebb hímes tojásokkal. Mind egyedi, mind különleges, ettől kézművestermék egy kézzel készített tárgy, hisz nem találunk belőle két tökéletesen egyformát akkor sem, ha körbeutazzuk a világot. Benne van az alkotója személyisége, az az érzelemvilág, az a hangulat, amely készítés közben jellemezte, körülvette őt.
– Bár a tojásfestés több évszázadra tekint vissza, a mi vidékünkön egyáltalán nem volt ismert az írókázás, helyette az asszonyok berzseltek, azaz vöröshagymalébe áztatták a – néha levelekkel díszített – tojásokat. Pedig az írókázás a karcolás mellett az egyik legősibb technika, és nagyon gazdag a motívumkincse – mesélte a népi iparművész. – A mai szemnek ezek a régi minták már túl egyszerűek, a jelenkor ízlésének nem igazán felelnek meg, hisz ma már azok a tojások a kelendőek, amelyek igazán gazdagon díszítettek.
– De amikor még réges-régen ezeket megrajzolták, nem az esztétikum volt az elsődleges szempont, hanem az az üzenet, amelyet a díszítés hordozott. Ezek az ősi jelentések mára már elkoptak, feledésbe merültek, így nem maradt más, csak az élmény, amit a fürkésző szemek kapnak.
Az ősi minták átalakultak, továbbfejlődtek. A „cserelapi”, a csertölgy levele ma is sok népi iparművész munkáján látható, Gálné Csizmadia Anikó tojásainak is visszatérő eleme. A „pásztorharga”, azaz a pásztorbot vagy a „tener-újja”, azaz a tenyér ujjai motívumok sokat változtak, díszesebbek lettek. A „nagy kankajú” indaszerű mintáival az örök klasszikusok közé sorolható. A kakastaréj, a tyúkláb, a fecskefarok a fésű ma is őrzik az ősi elnevezéseket. Érdekes, hogy a virágmotívumok csak a XIX. században jelentek meg a tojásokon.
De térjünk ki egy kicsit az írókázás lépéseire is!
Gálné Csizmadia Anikó a tyúk, japán tyúk, illetve kacsatojásokat először alaposan megtisztítja, majd beltartalmukat kifújja. A tojáshéjakra gyertyalángon felmelegített, méhviasszal töltött írókájával rajzolja fel a mintákat. Ezután jön a festés, vagyis a festőlébe mártás. Ha ez megtörtént, gyertya felett – vagy akár sütőben – leolvasztja a viaszt a tojásokról, majd egy puha textilruhával kifényesíti azokat. Az orosházi népi iparművész nemrégiben a Szatmár-Bereg megyéből származó aranyozás technikáját is beépítette munkáiba, ebben az esetben nem olvasztja le a viaszmintákat a tojásokról, hanem aranyporral fedi be azokat. Így is csodás alkotások születnek, az ember nem győz gyönyörködni a szebbnél szebb munkákat látva.
Szóval míg az Alföldön a berzselés, addig a Kárpát-medencében a viasszal történő ízókázás terjedt el. Gálné Csizmadia Anikó 30 éve egy, a Szegedi Népművészeti Egyesület által szervezett játszóházvezető képzésen ismerte meg a viasszal díszítés technikáját. Igazi türelemjáték ez, egy rossz mozdulat, és az egész mehet a szemetesbe. Javítani ugyanis nem lehet, ha a viasz rossz helyre csöppent, azt már nem lehet nyomtalanul eltüntetni. Az orosházi népi iparművész is járt már úgy, hogy az utolsó mozzanatnál vétett, így hosszadalmas munkája kárba veszett.
– Sajnos nagyon kevesen alkalmazzák az írókázás technikáját, a hosszú évtizedek alatt én sem találtam senkit, akinek továbbadhattam volna az összegyűjtött tudást, tapasztalatot – folytatta Gálné Csizmadia Anikó. – Az emberek többségének persze nagyon tetszenek ezek a tojások, elismerésből nincs hiány, viszont az elkészítésükre kevesen vállalkoznak. De azért mindig vannak pozitív élmények, játszóházakba, sőt, idős otthonokba is viszem az eszközeimet. Megmutatom, hogyan működnek, bárki kipróbálhatja őket.
– Fantasztikus látni, amikor egy kisgyermek belemerül a munkába, vagy amikor egy kilencvenéves nénike, ha remegő kézzel is, de belefog az alkotásba.
Aki ezek után úgy érzi, szívesen túllépne a tojások csodálatán, és ő maga is megpróbálkozna az írókázással, keresse bizalommal a művészt a Facebookon.
Fotók: Horváth Bence
