Elmosódott, csigalépcső, megcsillan, buborék, kandúr, őszirózsa – ezeket a szavakat választottam Ilonának. Ő az, aki ezen a héten megsimogatja a lelkünket, beleszőve gondolataiba a hit erejét, az emberi kapcsolatok vírushelyzet miatti változását, a pillanat varázsát és a reményt.
Misurda Ilona angolt tanít a város egyik iskolájában. De attól, hogy nyelvtanár, az irodalomért is legalább annyira rendkívüli módon rajong, mint szakterületéért. Szeret elmélázgatni egy-egy verssoron, mögöttes tartalmat keresni egy-egy novella záró mondatában, vagy egy regényszereplő mozdulatának miértjén eltűnődni, töprengeni akár heteken át. Ezért is gondoltam úgy, őt hívom vendégül a Léleksimogató rovat következő részébe.
Elmosódott
Ál-létünk biztosnak vélt pontjai elhalványulnak, és meglehet, elmosódottnak tűnhetnek napjainkban…Most esélyt kapunk átértékelésre és újrarendezésre. Rácsodálkozásra és nézőpontváltásra. Megkeresésre és elengedésre. Véletlenek pedig nincsenek. Sok dolog mutatkozhat meg most. Sok ember eszmélhet fel most. Sok kapcsolat formálódhat most. És sok lélek növekedhet most.
Csigalépcső
Érzelmi életünk, és ebből fakadóan gyakran emberi kapcsolataink is olyanok, mint amikor az ember a csigalépcső egy pontján áll, és dönt, útját fel avagy lefelé folytassa tovább. Életünk csigalépcsőinek centrális pontjait – melyek körül felfelé avagy tetszésünk szerint lefelé haladunk éltünkben – mi választhatjuk meg személyes preferenciarendszerünk szerint.
Megcsillan
Nyitott szívvel járva, gyakran fáradó lelkünket világunk Istentől kapott gyönyörű ajándékaira tárva biztosak lehetünk abban, hogy szeretetének fénye minden egyes élet-pillanatunkban megcsillan, ha és amennyiben ezt megengedjük magunknak. Mind fizikai síkon (ha az Isten teremtett világának szépségére gondolunk), mind pedig lelki értelemben nap mint nap kapunk olyan szeretetsugár-nyalábokat, melyeket beengedve a növekedés útját járhatjuk.
Buborék
Fizikai és anyagi jólétünk epedésünk célja lehet, de sosem feledhetjük, hogy buborékként elpattanhat egy pillanat alatt. A pillanatot áldásként és átokként is megélhetjük, a döntés pusztán rajtunk áll. A szabad akaratot Isten hatalmas ajándékaként kaptuk, életünk egész folyamát mikrodöntések folyamata hatja át.
Kandúr
Tejesköcsögök közt osonó kandúrként haladunk tova élvek és álmok mezején, nem bánva, mi vár ránk. Fizikai és technikai világunk kétségtelenül úgy árasztja el fizikai érzékeinket a legkülönbözőbb féle és fajta ingerekkel, hogy a bőség zavarát lehetségesen inkább a bőség kakofóniájának nevezhetnénk. Személyes megítélésem szerint azonban gyakran ebben a tekintetben is helytálló a mondás, miszerint „a kevesebb több”, már amennyiben képesek vagyunk figyelmen kívül hagyni bizonyos „ínycsiklandó csemegékkel kecsegtető csuprokat”, miként a kandúr is kecsesen járhat-kelhet a konyhában, lett-légyen ott akárhány tejes-tejszínes ibrik. (A kecsegtető csuprok sorába fantáziánk gazdagsága szerint képzelhetünk akár házat, autót, ruhákat, társadalmi pozíciót, de akár bizonyos munkaterületek is…)
Őszirózsa
Októberi ködök hideg párájában, őszirózsák föld-szintre lenyomott illatában találkozunk majd.
Ekkor már reménység szerint újra élhetünk minden olyan örömmel, mely most nem adatik, de ha eltelik-múlik köreinkből ez a helyzet, sorainkat át- és újrarendezve állhatunk vissza a régi kerékvágásba, melyet kényszerűen oda kellett hagynunk, és immár átértékelve láthatjuk és élhetjük az emberi kapcsolatok, saját kapcsolataink milyenségét és minőségét.
