Csupán keresztnevek kíséretében közöljük most négy középiskolai tanuló véleményét az új munkamódszerről, a digitális távoktatásról. A fiúk ez úton is üzennek pedagógusaiknak.
A Táncsics Mihály gimnázium és a Székács evangélikus gimnázium két-két tanulója őszintén beszél az eddigi tapasztalatokról.
Mennyire kezelik egységesen az új helyzetet a tanárok? Mindenki ugyanazzal a módszerrel, ugyanazon a felületen tanít?
Peti: – Ez a rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy szinte minden tanár más-más felületen lép kapcsolatba velünk. Vannak azért online óráink is, de ezekhez a technikai tudás néhány esetben hiányos.
Robi: – A vázlatokat három platformon kapjuk meg. Ezeket nekünk mind folyamatosan figyelni kell.
Ádám: – Az iskolánk – igaz – létrehozott egy minden diák és tanár számára könnyedén elérhető és használható internetes felületet, amin keresztül tanítanak és osztályoznak minket, de ezen felül több tanár is használ más oldalakat.
Ákos: – Az elején számomra azért volt meglehetősen frusztráló az egész, mert minden tanár ment a saját feje után, és hozta létre a classroomokat, vagy messengeren a csoportokat. Mi igyekeztünk egy kisebb rendszert alkotni, és azokat a tanárokat, akik órát tartanak, elküldtük discordra.
Mennyi időtöket veszi el a digitális tanulás egy hétköznapon?
Ádám: – Ez változó. Sokan szeretjük minél hamarabb letudni a heti feladatainkat, ezért a hét elején töltünk sok időt a számítógép előtt. De vannak, akik inkább leosztják a feladataikat a hét több napjára, és nem hajtják annyira magukat.
Robi: – Én a hét elején viszonylag sokat írok, sokszor többet, mint egy átlagos hétfőn. Így a hét eleje nehezebb, viszont a hét vége felé egyre könnyebbek a napok.
Peti: – Nekem nagyjából ugyanannyi időbe telik az otthoni tanulás, mint az iskolai. Van, hogy 8-tól 14-ig órám van, de van, hogy csak kettőt vagy hármat tartanak egy nap. De ez nem minden. Természetesen ezután még el kell készíteni a beadandókat, házi feladatokat, esszéket is.
Ákos: – Végül is nekem valamilyen téren több, viszont valamilyen téren kevesebb szabadidőm lett, mert jó pár órát nem tudnak így megtartani, ezt kompenzálva viszont elég sok beadandót kell megcsinálnunk. Szóval legalább napi 4-5 óra elmegy a tanulással.
Van olyan tantárgy, amit könnyebb így tanulni?
Ákos: – Hát nem nagyon. Úgy vélem pont, hogy nehezebb lett a tanulás.
Peti: – Egyetértek. Az általánosságban elmondható, hogy minden tárgyhoz szükséges a tanári segítség, ami most viszont sajnos nem mindig adott.
Ádám: – Szerintem az jó, hogy a legtöbb tárgyból mi készítünk saját vázlatokat. Ezekből könnyebb aztán tanulni. De persze az elkészítésük több időt és energiát igényel, mintha a tanár diktálná őket.
Robi: – Alapjáraton szerintem most egyszerűbb a tantárgyakkal foglalkozni. Nyilván a számonkérések nem álltak meg, az viszont nagy könnyebbség, hogy mentesültünk a mindennapos feleltetésektől és a váratlan dolgozatoktól. Ez egyértelműen könnyebbé teszi a napjainkat.
Van, amit jóval nehezebb ily módon megtanulni?
Ádám: – Szerintem a reál tantárgyakat mindenképp. Mivel egy logikai összefüggéseken alapuló tantárgy megértéséhez kulcsfontosságú egy, az adott témában jártas személy magyarázata.
Ákos: – Természetesen van, amit nehezebb így megtanulni. Vegyük mondjuk a matekot, amit érteni kell. Nos, ha nem értek valamit, akkor baj van. Nem lehet olyan hatékonyan elmagyarázni valamit neten keresztül, mert nincs meg az a közvetlen kapcsolat a tanár és a diák között. Természetesen, mire ténylegesen megértek valamit, akkor már rég túlhaladtunk rajta, és vesszük a következő anyagot.
Peti: – Szerintem is különösen a matematika lett így nehéz. Tanári segítség sajnos nem áll rendelkezésre, így egyedül kell megbirkóznunk az anyaggal.
Robi: – Én nem tudok konkrét tárgyat mondani, ami kiemelkedően nehezebb lenne. Igaz, a vázlatot mellé csak később szoktuk megkapni a tanári magyarázatokat, ez egy kicsit nehezít a munkán, de nem vészes.
Nehéz magatokat motiválni? Sok önszorgalom kell ehhez a munkarendhez?
Ádám: – Szerintem igen, nagyon sok önszorgalom kell. És ez a fogalom most válik igazán hangsúlyossá, hiszen jelenleg nincs nagyon semmi a tanárok kezében, amivel tanulásra bírnák lelkesíteni a diákokat.
Robi: – Nekem nem nehéz ahhoz motiválnom magam, hogy elkészítsem a vázlatokat, amiket a tanáraink kérnek. Szerintem az előnye a digitális oktatásnak, hogy a saját tempómban haladhatok. Ez lehetővé teszi, hogy a nap végére kényelmesen befejezzem a feladataimat.
Ákos: – Az biztos, hogy ez az a pillanat, amikor elválik, ki mennyire önálló. Ez az egy jó dolog van ebben a távoktatásban, hogy egy kis önállóságra nevel. Nehéz motiválni magad, mert simán megtehetnéd, hogy fekszel az ágyban, és nem csinálsz semmit. De meg kell lennie benned a kötelességtudatnak, hogy tudd magad motiválni! Igazából csak elkezdeni nehéz, utána belelendülsz.
Peti: – Néha igen, hajlamos az ember azt hinni, hogy mivel nem kell iskolába menni, így nincs is iskola. De persze ez nem így van, ugyanúgy ott kell lenni az online órákon, a határidőket ugyanúgy tartani kell, mint alap esetben. Személy szerint nekem azért néha nehéz a motivációt találnom.
Mit gondoltok? Meg fogjátok tudni tanulni így a tanagyagot?
Peti: – Szerintem igen, én meg fogom tudni tanulni.
Robi: – Sajnos nem annyira hatékonyan, mintha a régi rendszerben tanulnánk. Szerintem ez a rendszer még nincs kifinomulva arra, hogy teljesen átvegye az iskola szerepét.
Ákos: – Elég nehéz úgy tanulni, hogy ha valamit nem értek. Én nem érzem magam kényelmesen, hogyha valamivel nem vagyok tisztában. Ilyenkor az osztálytársaimhoz fordulok, mert ők gyakran értik, mi a gondom, és így könnyedén segítenek. Sajnos ez az időszak ilyen, túl kell esni rajta. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy képes leszek megtanulni mindent, amit kell. Igaz nehezebben, mint normál körülmények között.
Ádám: – Igyekszem, ám nem tudom, lesz-e bennem hajlandóság leülni és egy olyan dolgot is megtanulni, amiről tudom, hogy nem lesz rá szükségem a későbbiekben.
Mit üzennétek a pedagógusoknak? Mi az, amivel segíthetnék az otthoni munkátokat?
Robi: – Talán annyi észrevételem van, hogy a kiadott vázlatok, amiket ki kell írni, sokkal hosszabbak, terjedelmesebbek, mint azok a vázlatok, amiket az iskolában írtunk.
Peti: – Többünk véleménye az, hogy a tanárok sok esetben azt hiszik, mivel otthon vagyunk, nincs semmi dolgunk. Ez a szemlélet sajnos látszik a beadandók és a házi feladatok mennyiségén. Leginkább azt üzenném a pedagógusoknak, hogy az óraszámok arányát figyelembe véve osszanak feladatot, illetve fogadják el azt, hogy a digitális oktatásra történő átállás hosszabb időt igényel.
Ákos: – Kollektíven üzenném minden tanárnak: Az, hogy mi egész nap otthon vagyunk, nem azt jelenti azt, hogy végtelen sok szabadidőnk van. Ha minden tanár így gondolkodik, akkor esélytelen lesz a diákok számára mindent időben és precízen leadni. Szóval arra kérek minden pedagógust, hogy gondolkodjanak előre: Amit Önök kiadnak, azt ki is kell majd javítaniuk!
Kiemelt kép: Pixabay.com
