Gyerekként érkeztünk, felnőttként távozunk – A Táncsics végzősei is megkapták szalagjukat

Büszke és izgatott szülőkkel, hozzátartozókkal és nem utolsósorban ünnepeltekkel telt meg február 1-én, az Eötvös iskola sportcsarnoka. A Táncsics Mihály Gimnázium 87. végzős évfolyama kapta meg a búcsúzást, de az összetartozást is jelképező szalagot.

A Székács József Evangélikus Iskola diákjai után február 1-én a Táncsics Mihály Gimnázium tizenkettedik osztályos tanulói számára is elérkezett a nagy pillanat, hogy megkapják a már oly régóta várt szalagot. Az Eötvös iskola sportcsarnoka ezúttal is csordultig telt szülőkkel, hozzátartozókkal és barátokkal.

Náluk jobban csak az ünnepeltek várták a nagy napot, mely választóvonal a diákélet és a felnőttkor között.
– Ez egy hatalmas mérföldkő számunkra, biztos vagyok benne, hogy a következő percek nagyon meghatározók lesznek mindannyiunk számára. Rengeteget készültünk, de nehéz lenne azt mondani, hogy nem gondolunk már a közelgő ballagásra és az érettségire is – mesélte még a kezdés előtt a 12. D osztály tanulója, Pindur Cintia Réka.

Az ünnepélyes eseményt a köszöntőbeszédek nyitották. Orosháza polgármestere, Dávid Zoltán levélben tolmácsolta jókívánságait. Köszöntőjében kiemelte, a szalag, amit hamarosan a ruhájukra tűznek, az új életet jelképezi, melyhez a legjobbakat kívánja a végzősöknek, hiszen megdolgoztak érte és kiérdemelték.

A 11. osztályosok nevében Selinger Róbert köszöntötte diáktársait, felidézve a közös pillanatokat, remélve, hogy számos olyan örök emlékkel vagy barátsággal gazdagodtak, melyek egész életükben elkísérik őket.
– Tavaly ilyenkor még ti álltatok ott a mi helyünkön és irigykedve néztétek a végzősöket. Most mi figyelünk benneteket. Kívánok nektek sikerekben gazdag érettségit és továbbtanulást, a mai estére pedig jó szórakozást – tette hozzá.

A végzősök nevében a 12. B osztály tanulója, Bánfi Bendegúz mondott köszönetet tanáraiknak és szüleiknek. Elmondta, életük jelentős szakasza hamarosan a végéhez ér, ami nem csak a gimnáziumi éveik végét jelenti, hanem gyerekkorukét is. Kirepülnek a családi fészekből és elkezdik önálló útjukat.
– Tavaly még azt hittük, van időnk, most azonban már látjuk, hogy egy szempillantás alatt eltelt. Gyerekként kezdtük ezt a négy évet és felnőttként zártuk – zárta köszöntőjét Bánfi Bendegúz.

Blahó János, az intézmény igazgatója is köszöntötte a Táncsics 87. generációját, akik 11 700 korábbi diákhoz csatlakoztak február 1-én.
– A szalagavató a ballagás után az iskola második legnagyobb ünnepe. Mindkét ünnep az együvé tartozásról, búcsúzásról, továbblépésről szól, meghatározó emlék számotokra. Köszönöm a magam és kollégáim nevében az elmúlt évek örömteli pillanatait – hangsúlyozta.

A köszöntő beszédeket követően következhetett az est legjobban várt pillanata, a szalagtűzés. Az összes szempár az öt osztály 160 főszereplőjére meredt, akik végre megkapták egy évvel fiatalabb diáktársaiktól az összetartozást, de egyben a búcsúzást jelképező szalagot.

Ezt követően a tanulók eredményeit az elmúlt évek hagyományának megfelelően videóban sorolták fel. Ezúttal is számos megyei és országos szinten elért sikerrel öregbítették iskolájuk hírnevét. Az első műsorrészt angol keringő zárta, majd a szünetet követően a bécsi keringőre vállalkozók is megmutathatták, mit tanultak az elmúlt hetekben.

Az önfeledt, boldog pillanatokat felidéző kisfilmek, majd az osztályok saját produkciói következtek a szalagtűzés sorrendjében. Végül a bál előtt a szintén hagyománynak számító közös éneklés zárta a rendezvényt.