Két osztály 41 tanulója kapta meg január 25-én a felnőtté válást, de egyben még az iskolájukhoz való kötődést is szimbolizáló szalagot a Székács József Evangélikus Iskolában.
A Székács József Evangélikus Iskola kezdte meg 2020-ban Orosháza középiskolai szalagavató ünnepségeinek sorozatát. Január 25-én, az intézmény dísztermében kapták meg tizenegyedik osztályos diáktársaiktól a kis jelképet a végzősök, akik izgatottan készültek életük egyik nagy napjára.
– Már régóta készültünk a bálra, nekem a szalagavató azt jelenti, hogy ugyan nemsokára itt a ballagás, de ez egyben egy kötelék is az iskolánk felé. Természetesen gondolok már a ballagásra és az érettségire is, amelytől most még kicsit félek, de mindent megteszek, hogy minél jobban sikerüljön, csakúgy mint a mai este – mesélte lelkesen és kicsit előretekintve Betlehem Zsófia, a 12/6 osztály tanulója.
Fotók: Rosta Tibor 
Az idei, sorrendben tizenhetedik szalagavató köszöntő beszédeinek sorát az iskola igazgatója, Nagy Róbert nyitotta meg, aki kitért a szalagavató bálok 19. századi kezdetére. A feljegyzések szerint 1830-ban, Selmecbányán rendezték az első ünnepséget, amikor még „valétálás” volt a neve a hagyománynak.
– Kedves végzősök! Gimnáziumi tanulmányaitok utolsó félévére fordulva mi jobbat kívánhatnék most nektek, mint hogy éljetek boldogan – tette hozzá Nagy Róbert.
A 11. osztályosok nevében Szabó Rajmund köszöntötte végzős diáktársait. Kiemelte, hogy a hamarosan rájuk tűzött szalag azt jelzi, hogy komoly döntést kell meghozniuk, valamint, hogy hamarosan meg kell válniuk ettől a közösségtől. Kitartást, sok erőt, a január 25-i estére pedig felhőtlen szórakozást kívánt az ünnepelteknek.
– A szalagavató a diákévek egyik legszebb ünnepe, nagy izgalommal készülünk rá, pedig tudjuk, hogy az ünnep után ugyanúgy folytatódnak a megszokott hétköznapok. Erőfeszítéseitekben benne van a szüleitek és tanáraitok támogatása és jó példája, az iskola által adott erkölcsi tartás pedig biztos keretet adhat a felnőtt életben – zárta köszöntőjét.
Fotók: Rosta Tibor 
A 12. osztályosok nevében Csengeri Dorottya köszöntötte diáktársait, tanáraikat és nem utolsósorban szüleiket. Felidézett egy olyan családot, ahol volt nézeteltérés, sírás, nevetés és rengeteg szeretet, amit hamarosan már csak emlékeik őriznek. De ezen az estén még újabb közös élménnyel gazdagodnak, néhány hónappal azelőtt, hogy kilépnének a nagyvilágba.
– A tudásunk itt szélesedett ki és közben mi is változtunk. Új embereket ismertünk meg és új barátságok köttettek. Közös emlékeink örökké a szívünkben maradnak – hangsúlyozta beszédében Csengeri Dorottya.
A köszöntések sorát Szigethy Szilárd iskolalelkész zárta, aki a közelgő érettségiről ejtett pár szót, hiszen hamarosan számot adhatnak arról, mi mindent tudnak.
– Biztos vagyok benne, hogy mindannyian sikerrel veszitek az akadályt, hiszen amellett, hogy egyre nagyobbak és elegánsabbak vagytok, úgy egyre ügyesebbek és bölcsebbek is – tette hozzá.
Fotók: Rosta Tibor 
Ezt követően az est legfontosabb pillanatai következtek. A díszteremben helyet foglaló összes szempár a két osztály 41 ünnepeltjére szegeződött, akik osztályfőnökeik, Szőke-Kilián Szilvia és Fazekas András vezetésével megkapták a felnőtté válást, de egyben még az iskolájukhoz való kötődést szimbolizáló kis jelképet. A megható pillanatokat követően azonban még nem ért véget a műsor.
Előbb az osztályfilmeket mutatták be, majd vidám előadásokkal szórakoztatták a tanulók a vendégeket. Ezután a közös ének következett, majd egy szép hagyományt idéztek fel az iskola „öregdiákjaival”, akik Kapocs kendőt adtak át nekik. Az elmúlt négy évet bemutató fotósorozatot követően a bál előtt egy szintén régóta várt előadás, az osztályok keringős produkció koronázta meg a boldog estét.
