Mindig örömmel számolunk be arról, ha valamelyik földink más országban, más városban kap valamilyen elismerést. Az orosházi Szilágyi Mihály a Békés Megyei Szociális, Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálattól kapott elismerést.
Szilágyi Mihállyal találkozhattak már olvasóink az OrosCafé és az Orosházi Élet hasábjain. Legutóbb akkor adtunk róla hírt, mikor fiával Leventével teljesítették a Los Angeles Marathon negyvenkét kilométeres távját. A rendkívül sokoldalú „Szilágyimisi”, mentőtiszti hivatása mellett szabadidejében szórakoztató zenész, (a Béres – K-Tóth – Szilágyi Trió zenészeinek harmadát képviseli), amatőr hosszútáv futó, és mint legutóbb megtudtuk karitatív tevékenységet is végez. A békéscsabai, Degré utcai Szociális és Gyermekvédelmi Központban immár harminc esztendeje résztvevője a gondozottak karácsonyi műsorának, és sokszor szerepelt az Orosházi Vadvirág Esélyklubban is. De hogyan is kezdődött?
– Egészségügyi szakközépiskolában kezdtem 1989-ben. Az egyik szakoktatónk – Ilus néni – vitte át a szakközepeseket a Degré utcára, hogy kicsit megismerkedjünk az ottani munkával és csináljunk egy karácsonyi műsort az ottani gondozottaknak. Természetesen vittem a hangszeremet és énekeltünk, zenéltünk a gyerekeknek. Azután valahogy úgy alakult, hogy a következő években is elmentem és a minden évben megrendezett karácsonyi ünnepség után csináltunk diszkót az ottani gyerekeknek. 1989-ben volt az első, ennek most harminc éve. Ezen kívül többször szerepeltem a gyermekotthon és a Békés-megyei Jókai Színház által rendezett Angyalok szárnyalása című jótékonysági előadásán, ahol a színház művészei mellett a gondozottak is színpadra lépnek és az előadás bevételét az intézmény kapja. Természetesen soha nem kértem pénzt ezekért az alkalmakért. Néhány éve már K.-Tóth Laci barátom és zenésztársam is elkísér, sőt most, hogy Béres Enikővel bővült a zenekar – már ő is jön velünk. Tizenhetedikén idén is ott leszünk – mondja el Szilágyi Mihály.
Az orosházi mentőtiszt november elején kapott egy meghívót, melyben a Szociális Munka Napja alkalmából szervezett rendezvényre invitálták. Mint elmondta, nem is sejtett semmit arról, hogy elismerést kap.
– Ez nem olyan nagy dolog részemről, hogy bármiféle külön elismerésre számítsak. Nagy boldogság, hogy sikerül a gyerekeknek kellemes perceket szerezni és az intézmény dolgozói befogadtak, kicsit maguk közé valónak tartanak. Úgy tűnik, ők, illetve a gondozott gyerekek másként és többre értékelik ezt mint én. Rendkívül meghatódtam, amikor Sziszák Katalin igazgatónő átadta a plakettet és meleg szavakkal megköszönte eddigi segítségemet – avat be érzéseibe.
Decemberben tehát újra mennek, és mint mondja az a bizonyos ünnepi érzés minden évben ott kezdődik számára, a gyermekotthon karácsonyi műsora után.
