- hirdetés -

Néhány hete már büszkén viseli a „mester” címet Albert Mihály ács-állványozó. A mestervizsgával elsősorban saját magának szeretett volna bizonyítani.

Az általános iskola nyolcadik osztályában, egy véletlen találkozás, Valkai Sándor ácsmesterrel adta az ötletet számára, amely a szakma felé terelte.
– Érdekelt, hogy milyen munkák és furfangok kellenek ahhoz, hogy a levágott faanyagból tető legyen és persze – mint minden ilyen korú srácot – az is vonzott, hogy lehetett fenn a magasban mászkálni, amit addig tiltottak – mesél a kezdetekről Albert Mihály.

Békéscsabára, az akkori 635-ös számú, ma Kós Károly nevét viselő szakmunkásképzőbe jelentkezett, ahol 1998-ban, a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen elért eredménye alapján, szakmunkásvizsga nélkül végzett. Mint frissen felszabadult fiatal szakmunkás, Kádár Imre ácsmesternél kezdett dolgozni, ahol jó hasznát vette a megtanult és a versenyen elmélyített tudásának. Néhány év után saját lábára állt és mint önálló ács vállalkozó kereste a kenyerét.

Nehéz, veszélyes, de gyönyörű szakma ez (Fotó: Rosta Tibor)

– A 2009-10-es gazdasági válság idején kevés volt a munka, a járulékokat, adót pedig fizetni kellett és ez volt az oka, hogy visszaadtam a vállalkozói igazolványt és ismét alkalmazottként helyezkedtem el, az Iványi Építőmester Kft-nél. Itt dolgozom most is, mint az ácsok csoportvezetője – meséli.

A mestervizsga már régebbi terve volt, amellyel első sorban saját magának szeretett volna bizonyítani. Kivárta, míg indul egy ilyen képzés és jelentkezett. A szakmai elmélet és gyakorlat mellett némi pedagógiai, vállalkozástani és munkavédelmi ismeretet is el kellett sajátítaniuk. Elméletből szóban és írásban is vizsgáztunk és volt a mestervizsgának egy gyakorlati része.
– Lépcső zsalut, alul bordás födémzsalut, valamint egy gyalult tetőt kellett elkészíteni, kiszabva, összeállítva. Ezeket a bizottság alaposan megnézte – mondja a vizsgáról a frissen végzett mester.

Mint elmondta, nagyon sokat változott a szakma az elmúlt húsz év során. Amikor kezdtem, még kézi fűrésszel csináltuk a csapolásokat. Ma már minden – így a fűrész is – motoros. Szegező pisztolyok, akkus csavarozók segítik a munkát, sőt a szakma valamikori szimbóluma, a szekerce is jórészt kiment a divatból. Ma már egy jobb tető elkészítését nem hónapokban, hanem hetekben mérik.

Munkahelyén, mesterként, az eddigi feladatai mellett már három tanulót is oktat, de maga is szeretne tovább fejlődni. Faipari technikusnak készül.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.