Az intézménybe hajdan járt óvodásokkal telt meg a csoportszoba szeptember 26-án az idén nyolcvan éves Uzsoki óvodában. Pódiumbeszélgetésre érkeztek, hogy felidézzék gyermekkori emlékeiket, az ott eltöltött éveket.

Szilasi-Horváth Tibor nyugdíjas pedagógus többek között Erős Károlynéval, Horváthné Kriczki Zitával, Németh-Csiki Rebekával, Leszkó Bencével beszélgetett. Köszöntőjében mosolyogva mondta el, a meghívottakban azon túl, hogy mindannyian az Uzsokiba jártak van egy másik közös vonás: egyikük sem szerette a délutáni alvást.
– Nyolcvan év egy emberöltő, alkalom a visszatekintésre. Az óvoda létrehozásában nagy szerepe volt annak, hogy a lakossági igény merült fel rá. A testület 1939-ben döntött az építéséről, az első ovisokat 1941-ben fogadta az intézmény. Szép, csendes, tiszta levegőjű intézmény ma is, vonzó a Mikolay-kert közelsége. Szeretetben neveltek és nevelnek az itteni óvónők és daduok – fogalmazott.

Köszöntő gondolatai után pedig átadta a szót az egykori óvodásoknak, időrendi sorrendben haladva. G. Kiss Jánosné Sorka Mária szinte a kezdetekben, 1945-től járt az Uzsokiba. Felidézte, hogy akkoriban mindössze 20-25-en voltak Erzsike óvó néni szárnyai alatt, aki ott is lakott. Sokszor ültek ki a Mikolay-kertbe mesét hallgatni, hintázni. Unokája, Gerencsér-Kiss Réka most az oviban dolgozik.

Erős Károlyné öt évvel később, 1950-ben érkezett oda, nagyon szerette az ovit, több fényképet is őriz az ott töltött időszakról.
– Szép emlékem, amikor fotográfus érkezett hozzánk csoportképet készíteni. A szomszédban laktunk, így a nővéremmel elhatároztuk, hazaszaladunk átöltözni, hogy szépek legyünk. Így is történt, ám pizsamában tértünk vissza a fényképezésre, mert szerintünk abban voltunk csinosak – mesélte a csaknem hetven éves történetet, általános derültséget keltve.

Dénes Ferenc kertészmérnök, kutató 1957-58. között volt ovis, erre a rendezvényre utazott újra a városba. Budapesti születésű, azonban az iskolai szüneteket mindig az orosházi nagyszülőknél töltötte, innen ered kapcsolata az óvodával.

Horváth Márta szerint az Uzsoki egy mese volt, hálával emlékszik az óvó nénikre dadusokra, az ott eltöltött évekre. Óvoda társaival hosszú ideig tartották a kapcsolatot.
– Abban az időben a III. sz. Általános Iskola zenei osztályának magját ez az intézmény adta, így az ovi után is együtt maradhattunk. Hálás vagyok a szüleimnek és a tanáraimnak, Dinnyés Istvánnak, Szokolay Bálintnak, akik felkaroltak, tanítottak, ezáltal Európa számos koncerttermét bejárhattam. Az évfordulóról az interneten értesültem, és azonnal hazautaztam, hogy megosszam óvodai emlékeimet – mesélte a 28 évig Finnországban élő hegedűművész, tanár.

Szerelmem az óvó néni

Orosháza ismert és elismert táncpedagógusa, egykori magyar bajnok versenytáncos, Horváthné Kriczki Zita szintén uzsokis volt, 1960-ban kezdte óvodai éveit. Imádta az intézményt, ami hatással volt pályaválasztására is. Mosolyogva idézte fel, hogy leginkább a testnevelést és a versmondást szerette, pedagógiai érzéke pedig már akkor megmutatkozott, ő rendezte ugyanis a többieket, társai hallgattak rá. Pályakezdőként visszatért az Uzsokiba, hogy többek között Séllei Ferenc óvó nénije legyen, aki annak rendje és módja szerint szerelmes is volt belé.

Szintén a pedagógus hivatást választotta Ravaszné Horváth Mariann, aki az 1970-es évek elején volt óvodás, édesanyja dadusként dolgozott ott, gyermekei is oda jártak. Pályaválasztására saját bevallása szerint hatással volt az óvoda.

Tóth Gábor is szerette az ovit, azt főleg, hogy nagy park van.
– A kinti játékok is nagyon tetszettek, meg az ovis karácsony, ahogyan boldogan és izgatottan bontogattuk a csomagokat. A Városi Tornaünnepély ugyancsak megmaradt, ahol mi is szerepeltünk, és emlékszem, mindig egy szürke Barkas hozta az uzsonnát. Felnőttként visszatérve minden sokkal kisebbnek tűnik – foglalta össze mosolyogva.

Az új generáció

Németh Csiki Rebeka már az ifjú generációt képviseli, 1997-ben lépett be először az ovi kapuján. Később óvónő lett, gyakorlatát az Uzsokiban töltötte, majd az edzői hivatást választotta. Gyermekként viszont sokszor játszott papot, ő adta össze óvodás társait az asztal alatt.

Utolsó beszélgetőtársként Leszkó Bence már a közelmúltat elevenítette fel, 2006-tól volt uzsokis, kiemelten ígéretes sakkozó, amiben az óvodának is szerepe van.
– Szabados Éva néni külön logikai játékokkal foglalkozott velem, mert felismerte a tehetségemet – emlékezett vissza a korai évekre szeretettel.

Szilasi-Horváth Tibor zárszóként úgy fogalmazott, meggyőződése, hogy a sikeres életutakban az óvodai nevelés eredményessége is benne van.