A Vinculum Közhasznú Egyesület Kreatív-díját kapta Dénes Ágnes, a Táncsics Mihály Gimnázium igazgatósági titkárságának vezetője a közelmúltban. Az intézménnyel és az öregdiák baráti körrel való kapcsolattartás érdekében végzett odaadó szervező és koordináló munkájáért ítélte neki az egyesület. Az iskola történetében ő az első technikai dolgozó, aki ilyen elismerésben részesül.
Óvónő szeretett volna lenni Dénes Ágnes, de úgy érezte, nem megfelelő hozzá a tanulmányi eredménye, ezért nem mert jelentkezni a képzőbe. Helyette – mivel a gimnáziumban azt is tanulta – műszaki rajzoló lett, és a GYES-ről visszatérve az általános iskolák akkor még létező központi műhelyében helyezkedett el.
– A technika órákhoz szükséges kellékeket készítettük össze. Egészen addig dolgoztam ott, amíg a mostani Vörösmarty iskola át nem vette a műhelyt, ami így jogutóddal megszűnt, én pedig iskolatitkár lettem az intézményben – mesél arról, hogy csöppent műszaki végzettséggel a közalkalmazotti szférába.
Megszerette ezt a munkát, de miután több telephelyet is az iskolához integráltak, túl soknak érezte egymagára a nyolcszáz gyermeket, ezért egyészségügyi okból felmondott. Fél év múlva aztán egykori táncsicsistaként visszatért a gimnáziumba.
– Keresgéltem a lehetőségeket, és ide küldtek a munkaügyi hivatalból, hogy egy táppénzen lévő kolléganőt helyettesítsek nyáron. Ő végül nem jött vissza szeptemberben, ezért megkértek, hogy a betegsége idejére maradjak. Ez 2002-ben volt, én pedig azóta is itt vagyok – idézi fel mosolyogva gimnáziumi pályafutásának kezdetét.
Munkája igen sokrétű, a gyerekek és pedagógusok ügyes-bajos dolgainak intézése mellett részt vesz a különböző pályázati dokumentációk elkészítésében, kezeli az intézményi e-maileket, levelezést, szervezi a vendégfogadást, vezeti az értekezletek jegyzőkönyveit, hogy csak néhányat soroljunk.
– Az elektronika vívmányával kezdődik a nap reggel 7 óra 25 perckor. Miután megérkeztem, bekapcsolom a számítógépet és azonnal megnézem az e-maileket, amikből napjában sok-sok érkezik fenntartótól, egyéb helyekről, ezeket aztán továbbítom. Majd elkezdenek jönni a telefonok, az én dolgom kapcsolattartás a tankerületi központtal, a partnercégekkel, az egyetemekkel és az is, hogy elkalauzoljam az intézménybe érkezőket a megfelelő helyre. A postai küldemények sorsának rendezése szintén a feladataim közé tartozik, emellett végig ott vagyok az értekezleteken, iskolai dokumentumokat készítek, azokat rendszerezem – mondja, és láthatóan gondolkozik közben, hiszen annyira sokrétű a munkája, hogy nem könnyű összeszedni a részterületeket.
Teszi mindezt végtelen türelemmel és rendkívül lelkiismeretesen, kamatoztatva azt a kapcsolati tőkét, amelyet az elmúlt évtizedek alatt közvetlen „kollégája”, Blahó János intézményvezető segítségével kialakított.
– Szeretek gyerekekkel és felnőttekkel is foglalkozni, ez a nekem való munka, úgy érzem, itt kiteljesedem – fogalmazza meg a számára leglényegesebb összetevőt, hozzátéve, a díjat óriási elismerésként kezeli azért is, mert országos és nemzetközi versenyeredményeket elért tanulók és tanáraik között vehette át. Mint kiemeli, most először érzi igazán, hogy fontos, és nem hiába tette eddig a dolgát. Bízik benne, hogy később más technikai dolgozók is megkaphatják.
