Az iskola egyik legszebb ünnepére, a ballagásra gyűltek össze május 4-én az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium végzősei. A 160 érettségi előtt álló diák a sportudvaron vett búcsút az intézménytől szüleik, hozzátartozóik tekintetétől kísérve.
Ballagás, egy régi szép szokás…. Így hangzik az ismert dal, amely a gimnáziumra különösen igaz, hiszen a mostani a 86. végzős évfolyam az iskola történetében. A szokások szerint ezúttal is Blahó János igazgató fogadta az osztályonként érkező diákokat a jelképes kapu előtt, amelyen átlépve utolsó közös órájukat töltötték együtt az intézmény falai között.
Nevükben Prasz Zóra, az angol speciális tantervű nyelvi osztály tanulója búcsúzott felidézve a gimnáziumban eltöltött éveket, emlékezetes pillanatokat és megköszönve a kapott tudást, élményeket, lehetőségeket. Az iskolazászló átadása, majd a végzősök szalagjának felkötése után a 11. B osztályos Papp Lukács szólt a ballagókhoz, látta el őket jókívánságokkal és ígérte évfolyamtársai nevében, hogy továbbra is méltón képviselik az iskolát.
Ahogyan azok a végzősök, akik tanulmányaik mellett a művészeteket sem vetették meg. Közülük Miszlai Márton az utolsó informatikai és közgazdasági szakgimnáziumi osztály diákja adta elő Demjén Ferenc: A szabadság vándorai című szerzeményét, majd a nem régen nagysikerű búcsúkoncertet adó Táncsics Band játszotta el a Shallow-t a Csillag születik című filmből.
A ballagókat Orosháza iskoláinak vezetői és Dávid Zoltán polgármester is levélben üdvözölték. A városvezető felidézte saját ballagását, amelyen a búcsúzás szomorúságába a várakozás izgalma vegyült. Tudták, hogy új kihívások, új barátok várnak rájuk.
– Eljött ez az idő számotokra is. El kell köszönni az alma matertől, egymástól, tanáraitoktól, itt maradó diáktársaitoktól. Birtokotokban van a kemény munkával megszerzett tudás, élmények és tapasztalatok, útmutatás és olyan szilárd értékrend, melyre az elkövetkezőkben is bátran támaszkodhattok, hiszen megtanultátok, hogy a szorgalom és a munka eredményre vezet – fogalmazott üzenetében Dávid Zoltán, majd megköszönte a diákoknak, hogy jelenlétükkel élettel töltötték meg a várost, és arra inspirálták a felnőtteket, hogy kitartóan dolgozzanak a céljaikért.
A búcsúzók tarisznyájába Blahó János igazgató is elhelyezte útravaló gondolatait. Felhívta a maturanduszok figyelmét, hogy a csupa nagybetűs élet áll előttük, amely magában hordoz egy csodálatos utazást, varázslatos felfedezéseket. Márai Sándort idézve beszélt az útról, amely lelki fejlődésünket, önmagunk megismerését is szimbolizálja. Szólt a gondolatok szabadságáról, teremtő erejéről, az azokból kialakuló szokásokról, személyiségről, sorsról.
– Az alma mater és a családi ház féltő gondoskodását felváltja a személyes felelősségvállalás. A ti nemzedéketeknek a jövőt illetően is küldetése van: gyors és helyes válaszokat kell adni a természet nagy kihívásaira, de az egyre tornyosuló társadalmi gondokra is – hangsúlyozta Blahó János, majd ismét Márait idézve arra intette a ballagókat, hogy ember módra, igazságosan, jó szándékkal éljék az életüket.
Az igazgató kiemelte, az eredmény csak a szótárban előzi meg a munkát, a sikerekért meg kell dolgozni.
– Méghozzá céltudatosan, közösségben. Csak az iskola, a család és a tanulók együttes felelőssége, illetve közös munkája jelenti az egyetlen utat a sikerhez. Eredményeink tehát közösek, melyeket a szülőknek is köszönök – mondta mielőtt a tablóidézetekkel kiszólította az osztályfőnököket és átadta nekik léggömbjeiket. Ezek elengedésével a gimnázium jelképesen is útra bocsátotta érettségi előtt álló diákjait.
