A múlt héten rendezett Evangélikus Olvasóköri Esten került szóba többször is Orosháza névadójának, az egykori Oros nevű földbirtokosnak a neve. De ki lehetett ő, melyik században élhetett és miért válhatott a település névadójává? Ennek jártunk utána Koszorús Oszkár Orosháza jelesei című művének segítségével.
Ugyan Orosháza érdemi története kétségkívül a zombai családok idetelepedésével kezdődött meg 275 évvel ezelőtt, a régészeti leletek szerint Orosháza és közvetlen környékének földje már a magyarok honfoglalása előtt is a szállásadója volt különböző népeknek és kultúráknak. A legtöbb falu ugyanis ezekben az időszakokban még egyáltalán nem viselt nevet.
Kezdetben csak kis földbirtok állt a helyen, erre épült fel később a falu. Az itt lévő szétszórt kis települések tekinthetők a falu ősének, melyet apró szórványokként vagy még jelentéktelen településekként a birtokos nevével együtt említettek az oklevelek. A falvak elnevezése felvilágosítást nyújtott annak keletkezéséről, az első telepítőkről és birtokosokról. A magyar falvak településtörténete szerint így a legrégebben kialakult elnevezési formák személynevekből fakadtak.
A XIII. században vált általános jelenséggé, hogy a lakott területek egyre jobban kiterjedtek, s új lakóhelyek jöttek létre. A rag nélküli személynév mellett a -háza, -falva, -telke, -laka, -ülés, -hídja, -pataka utótagú helységnevek is megjelentek. Így történhetett Orosháza esetében is. Az okleveles adatok ugyanis bizonyítják, hogy a személynévi faluelnevezések élő személyekre vonatkoznak és az alapító személy vagy nemzetség nevét őrzik.
A régészeti feltételezések szerint a mai Orosháza területén még a tatárjárás, tehát 1241 előtti időkben állt ott az Oros nevű földbirtokos háza, környezetében pedig néhány szolgacsalád földháza. Ugyanígy birtokosaik udvarházára utal többek közt Baktalórántháza, Cibakháza, Hollóháza, Jánosháza, Kiskunlacháza, Lökösháza, Mátraháza és Mezőkovácsháza neve.
Orosháza határában legalább öt Árpád- és középkori falu létezett. Ezekben az időszakokban kisebb települések alakultak ki a mai Monori tanyák és a mai Rákóczitelep egy részén is. A feltárt leletek szerint körülbelül 300-350 évig volt itt élet az elmúlt 275 év történetét megelőzően, lakossága körülbelül 170 fő lehetett.
Könnyen lehet, hogy ezen a környéken más névvel is állt falu, a névállandósulás már egy magasabb fejlődési fokot, a település megszilárdulását jelentette. A tatárjárást követően a pusztává lett vidékről sokáig nem jegyeztek fel semmit, de 1466-ban már feltűnt Orosháza neve egy oklevélben.
