Szilágyi Mihályról az orosházi mentőtisztről és zenészről tudjuk, hogy szereti a kihívásokat. Az idei tavaszi nagy megmérettetésre a fia elhatározása adta az apropót. Fussuk le együtt a Los Angeles Marathont.
Szilágyi Levente sokáig úszott, de egy alkalommal úgy érezte, valami mást is ki kellene próbálnia. Úgy döntött futni fog. Felhívta az édesapját és elmondta neki az elhatározását, hogy le szeretne futni egy marathont. Mihály megkérdezte a fiát, hol szeretné ezt teljesíteni? Szinte mindegy, csak akarom, hogy meglegyen.
– Jó, mondta erre. Gyere ki velem Los Angelesbe, fussuk le együtt. Van egy barátja, aki régebben meghívta erre az eseményre. Ez a beszélgetés tavaly novemberben zajlott. Adott egy edzéstervet és az mondta, ha az első héten lefutom a tíz kilométert, benevez a maratonra – meséli Levente.
Senki nem hitt benne
Első héten Levente teljesítette a tervben leírtakat, édesapja pedig benevezte. Mindenkitől azt hallotta a tizenhét éves fiú, hogy négy hónap alatt erre lehetetlen felkészülni, ide évek kitartó munkája kell. Ő és édesapja bíztak benne, hogy minden lehetséges, ha az ember nagyon akarja. Rákóczitelepre és vissza futott, amikor pedig hosszabb táv következett a felkészülési terv szerint, akkor elvonatoztak Csorvásra, Telekgerendásra és hazafutottak. Hidegben, hóban – mindegy volt. Februárban a békéscsabai félmaratont futották le, ahol Levente első lett korcsoportjában. Ez volt a próba.
Voltak nehéz pillanatok
– Előfordult, hogy úgy éreztem, nem bírom tovább. Elfogy az erő, nagyon fáj, begörcsöl a láb. Ilyenkor nagyon jó volt, hogy ott volt apa és a segítség. Magnézium, sótabletta, innivaló, és csináltuk tovább. Az első tíz kilométer lefutásánál, később pedig mikor Csorvásról futottunk haza hóesésben, akkor jártam így – sorolja Szilágyi Levi.
Amerika
Március 16-án jött el az utazás pillanata. Először Varsó, majd onnan Los Angeles volt a célállomás. Az időeltolódás és az időjárás okozta a legtöbb fejfájást. Apa és fia kinn is szorgalmasan edzett, de az ottani plusz harminc fok keményen feladta a leckét. Szerencsére volt hat napjuk az aklimatizálódásra, így a vasárnapi versenyre már rendben volt minden, de így is nagy volt az izgalom. A reggel hét órai startnál több mint huszonötezren szorongtak, akik közül négy és félezren nem is tudták teljesíteni a távot.
– Eleinte együtt futottam apával. Próbáltuk beosztani az erőnket, nem zavart, hogy sokan megelőztek. Csak az utolsó három-négy kilométeren hagytam magára, mert úgy éreztem, hogy bírom még. Korai volt az öröm, mert a végén bajban lettem volna, ha egy amerikai srác nem segít. Adott inni és biztatott, hogy már alig van hátra, tartsak ki. Végül célba értem a 12240.helyen és apa is beért néhány perc múlva – idézi fel a versenyt Levi.
Amerika persze nem csak edzésből és versenyből állt a két Szilágyi számára. Voltak az Universal filmstúdióban, amit Levente szerint nem lehet elmesélni, azt látni kell, de megfordultak Las Vegasban is.
Az együtt futás nem fejeződött be a számukra a sikeresen teljesített Los Angeles Marathonnal. Két hét múlva mennek Kolozsvárra, ahol egy fél maraton vár rájuk, és ősszel még egyszer szeretnék teljesíteni a teljes, negyvenkét kilométeres etapot, ezúttal Budapesten.
