A Táncsics Mihály Gimnázium történetének 86. végzős évfolyama gazdagodott az összetartozást, ugyanakkor búcsúzást is jelképező szalaggal február 9-én. A szombati rendezvényre zsúfolásig megtelt az Eötvös iskola sportcsarnoka szülőkkel, hozzátartozókkal, barátokkal és persze magukkal az ünnepeltekkel.
Büszkeség, izgatottság, várakozás. Ezekkel a szavakkal indította köszöntőjét Dávid Zoltán polgármester, aki az est egyik műsorvezetőjének, Kéri Martinnak a tolmácsolásában üdvözölte a fiatalokat. Orosháza polgármestere úgy fogalmazott, a szalagavató nem csupán szép hagyomány, de azt is jelzi, hogy fordulóponthoz érkezett az élet. Mérföldkő, amely különleges és megismételhetetlen. Felhívta a végzősök figyelmét, hogy sáfárkodjanak jól a tehetséggel és mindazzal a tudással, melyet kemény munkával megszereztek.
Szintén a távolból látta el szellemi útravalóval a 160 szalagtűzés előtt álló diákot Gajdács Tibor. A Gyulai Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Szakközépiskolájának és Szakgimnáziumának igazgatója hangsúlyozta az évfolyamtársak között lévő kötelék erejét és fontosságát, majd Szabó Pál soraival kívánt sikereket nekik a továbbiakra.
A tizenegyedikesek nevében elbúcsúzó diáktárs felidézte, milyen volt először átlépni a gimnázium küszöbét.
– Mikor belépünk az ajtón, megszólal egy hang, mely azt kiabálja: Rajt! Elindul egy hatalmas futam, mindenki szalad, hogy célba érhessen, sikereket arasson. Aztán tizenkettedikben, ezen az estén felcsendül egy újabb hang, mely jelzi, megkezdődött a visszaszámlálás és egy eddigieknél gyorsabb iram, egy utolsó hajrá veszi kezdetét – mondta Osztroluczki Anett hozzátéve, a szalagok azt is jelzik a nagyvilágnak, hogy viselőjük a célegyenesben van. Végül arra buzdította a végzősöket, hogy próbálják a kiélvezni az utolsó együtt töltött időszakot, igyekezzenek mindent megélni, hogy felhőtlenül maradjon meg emlékezetükben. – Hisz ezek azok a pillanatok, amelyeket, ha a szívetekbe zártok, örökre veletek maradnak, néha, akár csak egy röpke mondattal felidézve őket, boldogsággal tölthetik el lelketeket.
A szalagavató főszereplői, az utolsó évesek szintén elköszöntek. Gondolataikat Kunos Diána osztotta meg a hallgatósággal. Mint mondta, úgy érzik, életükben az iskola egy zárt valóság, ahol még nincsen valódi következménye annak, ha elrontanak valami.
– Ám ki kell lépni egy másik valóságba. S, ha kicsit szorongva is gondolunk arra, mi vár ránk ezután, szüleinknek és tanárainknak szeretnénk megköszönni, hogy megértettük, a világ nem tökéletes emberekből áll, hogy valójában egész életünkben járni tanulunk. A botlás nem életre szóló kudarc, hanem lehetőség, hogy okuljunk belőle – fogalmazott.
Blahó János igazgató beszédében kifejtette, a maturandusok nem csak azért különlegesek, mert a szeretet erejével megtöltöttek egy sportcsarnokot, de azért is, mert számtalan sport és tanulmányi eredményük mellett önzetlen és karitatív cselekedetek egész sorát kezdeményezték, hajtották végre. Tették mindezt az iskola 86. generációjaként.
– A sikeres érettségi után ahhoz a 11703 főhöz csatlakoztok majd, amely a gimnázium nagy családját alkotja. A szalagavató az együvé tartozásról, ugyanakkor a búcsúzásról is szól, meghatározó esemény. Köszönöm a magam és kollégáim nevében az együtt dolgozás örömteli pillanatait, és ezt a felemelő ünnepet – szólt a végzősökhöz Kölcsey Ferenc gondolataival búcsúzva tőlük. – Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az ifjúság évei. Azon láncok, amelyek akkor köttetnek, nem szakadnak el, örökké tartanak, mert nem a világban kerestük akkor még a barátainkat, hanem a barátainkban leltük föl az egész világot.
A beszédeket az ünnepélyes szalagtűzés, majd az osztályok műsora követte. Tanárok és diákok egyaránt úgy érezték, a próba időszaka még jobban összekovácsolta őket.
–Tapasztalt osztályfőnök vagyok, a mostani a negyedik osztályom, akiket a szalagavatóig vezettem. Örömteli úton vagyunk túl, egyáltalán nem éreztem rögösnek, egységesek voltak a diákok, hiszen összeforrott csapatról van szó, a produkciónkat is közösen találtuk ki – árulta el Fodor Éva, az angol tagozatosok osztályfőnöke. – Nagyon szomorúak vagyunk, mert ez a búcsúzás első lépcsőfoka, ugyanakkor örülünk, hogy együtt csináltuk végig ezt a négy évet és boldog vagyok, hogy egy ilyen osztály részese lehettem – osztotta meg érzéseit a szintén angolos Prasz Zóra.
