A sportbálon szórakozó vendégek között nem először láthattuk a sokszoros világbajnok, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó, Kőbán Ritát.
A tavalyi bálon beszélgettünk először, amikor Rita elmesélte, hogy az élet nem élet kajak nélkül és mint edző igyekszik továbbadni az évek alatt felhalmozott tudást és tapasztalatot. Természetesen most is ez került szóba elsőként.
– Az edzőt főként a tanítványai eredményei minősítik. Ebből a szempontból jól alakul az életem. Idén volt Európa-bajnoki ezüst, negyedik hely, egyetemi vb. ötödik hely és nagy örömömre most már van egy ifjúsági világbajnok tanítványom is. Szellák Szabina tizenöt évesen, a tizennyolc évesek közt, a négyes vezérevezőseként szerzett világbajnoki címet. Serdülőként lett ifik között világbajnok. A csoportomból korosztályában mindenki válogatott lett és ért el eredményt, úgyhogy számomra nagyon jól alakult az év.
Megtaláltad az igazi hivatásodat?
– Azt gondolom, hogy igen. Ha az élet engedi, márpedig ide vezetett vissza és küldi a tehetséges versenyzőket, akkor azt hiszem, nekem is mindent oda kell tenni. Igazából azért csinálom, mert szeretem és mert szeretnék átadni valamit, amivel többek lesznek, amitől épülnek.
Ilyenkor van egy kis lazítás, pihenő?
– Nem. Szeptember közepén véget ért a versenyszezon, utána volt két-három hét pihenő. Ezután még amíg lehetett vízen voltunk, hisz még novemberben is jó idők voltak. Azt lehet mondani, hogy október közepétől nálunk már zajlik a téli felkészülés. Mostanában úszás, futás, erősítés, tanmedence, ergométer és minden, ami szem szájnak ingere.
Szigorú, vagy inkább „tyúkanyó” típusú edző vagy?
– Ezek visszahozhatatlan évek, pillanatok. Soha nem lesz többé tizenhat éves, tizenhét éves. Amit lehet, nyomjuk. Mindezt persze kulturáltan és nem kihajtva belőlük a lelket. Nem gépeket, roncsokat akarok nevelni, hanem felnőtt, gondolkodó normális lényeket. Nem is versenyzőimnek, hanem tanítványaimnak hívom őket. Mindent igyekszem megtanítani. Elmondom mit kell csinálni, miért csináljuk, mit kell érezni, és örülök hogy már nem nekem kell.
Hogy telik nálatok az ünnep?
– Szerencsére szép nagy családunk van. Öten vagyunk testvérek és mindenkinek vannak már gyerekei. Amikor karácsonykor összejön a család, akkor húsz-huszonöten vagyunk egy légtérben. Nálunk ezért mindig eseménydús a karácsony. Ekkor van egy pici pihenőnk és január másodikától kőkeményen belevágunk újra – mint ahogy a magyar kajakosok szokták.
Mivel lennél elégedett a jövő évben?
– Ha ugyan ilyen jó hangulatban, hatékonyan dolgoznánk együtt a tanítványokkal, és persze, ha nem egy világbajnokom lenne, hanem több…
