Negyven éve szólalt meg utoljára az általános iskolai csengő annak a közel harminc öregdiáknak, akik szombaton gyűltek össze a Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban.
Nevetés, beszélgetés szűrődött ki az Székács József evangélikus iskola ebédlőjének ablakain szeptember 15-én. Aki arra járt azt gondolhatta, iskolások ebédelnek, azonban nem ez történt. Hiszen, akik bent ültek gondoltban egykori iskolájukban, a Kulich Gyula Általános Iskolában jártak, újra nyolcadikos gyermekként. Negyven év elteltével tértek vissza egykori intézményük falai közé, hogy ismét együtt legyenek.
Kránicz Józsefné Éliás Etelka az esemény szervezője elmondta, a Kulich Gyula Általános Iskolában 1970-ben kezdte és 1978 -ban fejezte be a tanulmányait, mint mindannyian, akik összegyűltek.
– Miután nyolcadik osztályból elballagtunk, nagyon távol kerültünk egymástól, osztálytársak és évfolyamtársak egyaránt. Az idő telik, sokan sajnos már nem érhették meg ezt a találkozót sem, ezért úgy döntöttem, nem szeretném tovább halogatni, hogy felidézzünk emlékeinket, meséljük az életünkről – ismertette Etelka.
A találkozón azonban nemcsak valamikori diákok, hanem akkori pedagógusok is jelen voltak, közel negyven résztvevő gyűlt össze. Kránicz Józsefné kiemelte, nagy boldogság számára, hogy sokakat érdekelt az esemény, voltak, akik hosszú utat tettek meg, hogy együtt tudjanak ünnepelni. – Boldog vagyok – zárta meghatódottan a szervező.
Jónás Erzsébet volt diáktárs elmondta, nagyon megható számára együtt lenni újra a régi cimborákkal.
– Bár van olyan, akivel találkoztam a negyven év alatt, de olyan is, akit azóta nem láttam, így velük még szebb a találkozás. Izgatottan vártam, hogy eljöjjön ez a nap – mesélte Erzsébet.
Dobi Imréné a Kulich Gyula Általános Iskola hajdani igazgatója és tanára örömmel emlékszik vissza a pedagógus évekre, valamint az akkori összetartó és lelkes tantestületre.
– Ez a találkozó egy rendkívül megható alkalom, úgy érzem akiket én tanítottam, mindegyikőjükben egy kicsit benne vagyok. A sikereikben és a kudarcaikban egyaránt – hangsúlyozta Dobi Imréné.
A nosztalgiázók körbe járták az iskola épületét, közösen beszélgettek a diákéveket követő életeseményeikről, megemlékeztek elhunyt társaikról és tanáraikról, majd egy estebéddel zárták a megható találkozást.
