Közismert orosházi személyiségek gyermekkorát bemutató sorozatunkban Tompa Lajos tanár urat kértük egy kis közös múltidézésre, emlékezésre.
Az Orosházi Vörösmarty Mihály Általános Iskola matek-fizika-informatika szakos tanára harminchét éve tanít. Több generáció nőtt fel a keze alatt. Sok olyan tanítványa van, akinek már a szüleit is ő tanította. Természetes tehát, hogy városunkban szinte mindenki ismeri. Azt azonban, hogy ő hogyan nőtt fel, milyen volt gyerekként, már jóval kevesebben tudják…
Orosházán született 1959-ben. Az élete első éveiben a Kardoskúti pusztán, tanyán lakott szüleivel. Öt éves volt, mikor a család beköltözött Orosházára, hogy a kis Lajos járhasson óvodába. Itt, a régi 2. sz. iskola Katona utcai kis iskolájában kezdte meg az általánost, a nyarak viszont sokáig a tanyán teltek számára.
– Apám, nagyapám, nagybátyám, mind a kardoskúti Tsz-ben dolgoztak. Apám tehenész volt, nagyapám a borjúkat gondozta, Sanyi bátyám pedig lovász volt. Nyaranta számomra a három épület közti háromszög volt a világ. Reggelente nagybátyám elővezetett egy nyugodt természetű, idősebb lovat, tett rá egy nyerget, felültetett rá és mehettem. Nem féltettek, hogy nem kerülök haza, mert estére a ló úgyis hazamegy. Gyakorlatilag mindegy volt, hogy merre mászkálok, és úgy éreztem, enyém a világ. Átmentem apámhoz a tehenészetbe, aztán nagyapámhoz a borjúkhoz. Mindig megálltam a lóval a karámnál, ott le tudtam róla mászni, aztán ugyanígy fel is – kezdi a visszaemlékezést Lajos.
Pál utcai fiúk
Hősünk jó tanuló volt, de elmondása szerint a szorgalommal nem volt mindig minden rendben. Azt az elvet vallotta, hogy jól ki kel használni az iskolában töltött időt, ha már úgy is ott kell lennie az ember gyerekének. Odafigyelt az órákon, és ez szinte elég is volt. Így nem sokat kellett foglalkozni délután a tanulással, több idő maradt játszani.
– Mi még nem a számítógép mellett ültünk, vagy a telefonunkat pötyögtettük. Ezek még nem is voltak. Az első bandázások a Szalma piac térre tevődnek. A gyopárosra járó egykori kisvasút felszedett talpfái ott voltak lerakva és ez kitűnő játéklehetőségeket kínált. Eljátszottuk például a Pál utcai fiúkat, de még ezen kívül sok minden katonás, elbújós és egyéb játékot. Ahogy akkoriban minden gyereknek, nekünk is a zsebünkben lapult a csúzli, de a halászat-vadászat minden általunk elérhető formája is napirenden volt. Kezdve a hajlított gombostűre tűzött gilisztás pecázástól a verebészésig. Viszonylag hamar rájöttem azonban, hogy sokkal több örömet találok az állatok gondozásában, mint a lelövésükben. Felneveltem az elárvult vadgerle fiókát, de világ életemben voltak állataim. Kutya, akváriumban halak, nyúl, mikor mi, sőt általában több fajta is – folytatja az elbeszélést Tompa Lajos.
Ifi klub
A tanár úr tehát alapvetően jó gyereknek volt mondható. Nem igen feszegette a határokat, ameddig a szülőknél, tanároknál el lehetett menni. Betartotta a megbeszélt hazaérkezési időpontokat és ami a szülők számára szintén fontos volt – jó volt a bizonyítványa. A nagy változást a gimnáziumi évek és az Ifjúsági Házban összejött csapat hozta az életében. Szó nincs arról, hogy ezután nem tanult volna, csupán a társadalmi élet lépett új szintre nála.
– A gimiben töltött első év és azt követő első nyár határozta meg szinte az egész életemet. Gonda Géza vezetésével az akkori Ifjúsági Házban megalakult Ifi Klubban egy nagyon jó társaság, egy nagyszerű baráti kör alakult ki. A klubélet mellett ekkor kezdődtek a kirándulások, táborozások. Ifi képző tábor, úttörőtáborok, az akkor még jól működő gyopárosi tábor. Ezekben mint ifivezetők vettünk részt és itt találkoztam jó néhány olyan pedagógussal, akiktől sokat lehetett tanulni, és itt formálódott meg bennem a gondolat, hogy ezt – mármint a gyerekekkel való foglalkozást – életpályaként is el tudom képzelni a magam számára. Itt dőlt el, hogy a tanári pályát választom. Megszámlálhatatlan emlék, vidám történet is fűződik ehhez az időszakhoz, de ha ezeket mind le akarnánk írni, ahhoz egy jóval nagyobb terjedelmű írásmű szükségeltetne – fejezi be a beszélgetést.
Az egykori jó gyerek megmaradt jónak felnőttként is. Megházasodott, becsülettel felnevelték két fiukat, ma már az unokákkal játszik legszívesebben. Első munkahelyén dolgozik a mai napig, az egykori hármas, ma Vörösmarty Mihály Általános iskolában…
