Varga Istvánné nemrég ünnepelte kilencvenedik születésnapját. A közelgő Idősek Napja alkalmából beszélt az Oroscafénak életéről, többek közt a munkával töltött évekről, hitvallásáról, családjáról és arról, most hogyan telnek napjai.
Már huszonhat éve, hogy az ENSZ október 1-ét az Idősek Világnapjává nyilvánította. Ez alkalomból kerestük fel otthonában Varga Istvánnét, aki először munkájáról mesélt. Mint kiderült, nem tanakodott sokáig, hogy hol szeretne elhelyezkedni.
–Már gyerekkoromban is a fodrászat érdekelt, édesapámnak is én vágtam a haját. Később kitanultam a szakmát, gyorsan sikerült elhelyezkednem és tudom, ez a mai világban már furcsán hangzik, de mind a harminc munkával töltött évemet egy helyen húztam le – mondta.
A kilencvenedik életévét augusztus 25-én betöltő asszony elárulta, hogy nyolcan dolgoztak együtt hosszabb ideig.
–A fiatalkorom mondhatni végig munkával telt. Még mindig van két-három vendégem, aki a harminc éven keresztül csak hozzám járt, nagyon várják, hogy hazalátogassak a szülőhelyemre, Mezőberénybe, persze már inkább csak a találkozás miatt. Tudniillik ott éltem nagyon sokáig, még most is ingázok Orosháza és Mezőberény között, de már sokkal ritkábban ugrok haza – idézte fel Marika néni, aki munkája során alkalmazott hitvallását is megosztotta velünk.
Az a május 1-je…
Elmondta, hogy hozzá sosem kellett bejelentkezni. Nem akart egy-két emberrel kivételt tenni mások kárára, főleg, ha a legtöbben már órák óta várakoztak – fogalmazott.
–Úgy voltam vele, hogy minden vendégünk nézze meg, hogy ki után érkezett és utána az érkezési sorrend szerint várjanak – árulta el. – Volt egy olyan május 1-je, amikor több, mint egy napot dolgoztam megállás nélkül.
A munkával kapcsolatos emlékeit a családjáról szóló történetek követték.
– Egy lányom és egy fiam született, de a fiam sajnos meghalt még fiatalon. De szép nagy családom van, két unokám és négy dédunokám. Amit sajnálok, hogy ritkábban találkozok velük, már nem itt élnek a tanulmányaik, a munkájuk vagy akár a zenélés miatt – mesélte az asszony.
Azt is elárulta, mi az, amihez a mai napig nem tudott hozzászokni az idő múlásával.
– Olyan öt évvel ezelőtt vettek nekem egy mobiltelefont, de nem tudtam kiismerni a készüléket. Jók voltak nekem a régi telefonok, például amilyet az 1945-ös esküvőmet követően használtunk.
Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan telnek a napjai, széles mosollyal a következőket válaszolta.
– Kilencvenéves korom ellenére viszonylag mozgalmasan. Ki már ugyan nem mozdulok olyan sokat az évek múlásával, de elfoglalom magam. Ebédet főzök, pakolászok, szívesen segítek a lányomnak a házimunkában. A kedvenc hobbim a keresztrejtvény, hosszasan el tudok vele időzni – beszélt mindennapjairól Varga Istvánné, Marika Néni.
Dávid Zoltán polgármester őt és a városban élő többi időset is szeretettel köszönti.
