A 20. század egyik legsokoldalúbb muzsikusa, zeneszerző, zongoraművész, zenetanár. Neve hallatára zsúfolásig teltek Európa és Amerika hangversenytermei, de Budapest zenei életére is döntő hatást gyakorolt. Róla szólt a könyvtár zenetörténeti sorozatának aktuális előadása május 9-én.
A zenével gyermekként ismerkedett meg, édesapja csellózott és komponált is, otthon rendszeresen folyt kamaramuzsikálás, amelyhez már kisfiúként csatlakozott. A budapesti zeneakadémiát kitűnő eredménnyel végezte el, majd szinte rögtön koncertezni kezdett.
Bécsben épp úgy rajongtak érte, mint Londonban vagy Berlinben, ahol le is telepedett, Magyarországra 1915-ben költözött vissza és a ’30-as évek elejére igazi zenei nagyhatalommá vált.
– Aztán 1944-ben emigrált és igazából akkor kezdődött életének legfordulatosabb időszaka, pedig már elmúlt 70 éves. Bejárta fél Európát, majd a tengerentúlra, Argentínába utazott, végül egy eléggé a világ végén lévő floridai városban, Tallahasseeban telepedett le, ahol élete utolsó 10 évét töltötte – tudtuk meg Kusz Veronikától, aki igazi Dohnányi-szakértő, az ő életművét kutatja, mint az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa.
Úgy véli, Dohnányi Ernő a 20. század első felének egyik legjelentősebb személyisége, nem csak zeneszerzőként, hanem világszerte elismert zongoraművészként és karmesterként, intézmények vezetőjeként is.
– Zenéjében nem annyira Bartókhoz és Kodályhoz hasonló, hanem egy más utat követett. Mondhatjuk rá, hogy konzervatív volt, esetleg posztromantikus, de mindig olyan zenét írt, amit ő előadóművészként a 19. századi zeneirodalomból magába szívott és mintegy újraalkotott – fogalmazott Kusz Veronika.
Hull a pelyhes…
Szerzeményei közül többet meg is hallgathatott a közönség, így például a Hull a pelyhes fehér hó témájára íródott Variációk egy gyermekdalra címűt is.
– Ez egy rendkívül briliáns és szórakoztató mű, amely mellett talán a kamarazenéit szeretem a legjobban. Az a műve pedig, amelyik rám olyannyira hatott tizenhat éves koromban, az a Sabat Mater volt, egy gyönyörű, kései oratórikus alkotás – emelt ki néhányat Dohnányi életművéből az előadó.
A méltatlanul mellőzött szerzőt az ezredfordulót megelőző évektől kezdte ismét felfedezni a hazai zenei élet, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. Külföldi megbecsülését pedig többek között az is jelzi, hogy Florida állam kormányzója a születésnapját, július 27-ét, Dohnányi-napnak nyilvánította.
