Tóbiás József előbb párhuzamba állította a 125 évvel ezelőtt a tömeget szétverető vezetést a jelenlegi Fidesz kormánnyal, majd felvonult a fáklyás menet élén.
Ha április 30-a, akkor Fáklyás felvonulás. Ezt minden orosházi tudja, hiszen hosszú évtizedek óta megy végig ilyenkor a “tűzkígyó” a városon.
Ahogy az szintén lenni szokott, a felvonulás előtt a Magyar Szocialista Párt Orosházi Szervezete tartott rendezvényt a Dózsa György utcán a könyvtár régi épülete előtt, ami egykoron a szolgabíróság épülete volt. 1891. május 1-jén a katonák és a csendőrök itt verték szét a békésen demonstráló tömeget, amely nem akart mást, csak visszakapni az elkobzott mozgalmi zászlaját. Ez a lobogó Orosházán jelkép lett, a szabadság és a kitartás jelképe. (Akit érdekel, hogy kikre és miért emlékezünk ilyenkor, kattintson ide, részletesen megtudhatja korábbi videónkból).
Újra vannak zsellérek az országban
A politikai rendezvény kezdetére nagyjából száz érdeklődő várta a beszédet. Az MSZP ezúttal is a párt legfelsőbb vezetéséből hívott szónokot, Tóbiás József pártelnök érkezett Orosházára.
Beszéde elején kiemelte, 125 éve egyszerű parasztemberek, szegény földművesek voltak az események főszereplői és úgy látta, most is lentről szerveződhet az az erő, amely változást hozhat.
– Egy ember nem változtathatja meg a világot, de ha összefogunk, ha közösséget keresünk azokkal, akik változást akarnak Magyarországon, akkor elérjük a célunkat – fogalmazott.
Szerinte kiváló példa erre a 125 évvel ezelőtti viharsarki eseménysorozat, amely különösen Orosházán volt jellemző. Emlékeztetett, hogy ebben a városban választották országgyűlési képviselővé Táncsics Mihályt, aki a parlamentben arról beszélt, hogy a nincstelennek, a zsellérnek legyen földje, mert az megélhetést ad.
– És most azt látjuk, hogy újra zsellérek vannak, csak most Simonka György birtokain kell dolgozniuk. Hol van már az az Orosháza? Hol van már az a küzdelem, ami a nincstelenből esélyt akart formálni, hogy ő is boldogulhasson? – tette fel a kérdést.
A jelképektől fél a hatalom
Úgy fogalmazott, hogy 1891 tavaszán a tarthatatlanná váló társadalmi problémák, a földművesek elszegényedése miatt történtek meg a véres események. Tóbiás szerint sok hasonlóság van az akkori történések és a jelenkor között. Kiemelte, 125 évvel ezelőtt május elsején egyre többen gyűltek össze, és követelték az elkobzott zászló visszaadását és a vezetők szabadon bocsátását, de a hatalom kérlelhetetlen maradt, csendőrökkel verte szét az embereket.
– A hatalom nem az okokat akarta megszüntetni, hanem büntetni akarta azokat, akik csak jövőt akartak maguknak. A magát mindenhatónak, örökéletűnek tartó hatalom soha nem tudja, melyik az a csepp, ami a pohárból kicsordul. Pedig látszólag jelentéktelen volt a munkásköri zászló elkobzása. A mai hatalom is meglepődött, miért pont az internetadó elleni tüntetés volt az, ami demonstrációk sorozatát indította el, hogy miért pont a béketűrő pedagógusok voltak azok, akiknél elszakadt a cérna, és ez sztrájkhoz vezetett. Azért, mert ezek voltak a jelképek – mondta.
Úgy fogalmazott, az 1891-es felkeléshez az vezetett, hogy egy bizonyos réteg látványosan gazdagodott, a többség pedig nincstelenné vált. Szerinte ez van ma is, a hatalomhoz közelállók gazdagodnak, elveszik az állam, a jegybank pénzét, megszerzik a trafikokat és a földeket.
– És mi marad az embereknek? A közmunka, az elvándorlás, a családok szétszakítása. A Fidesz fél a néptől, nem mer szembenézni egy népszavazás eredményével. Nem meri odaadni a jogot az embereknek, hogy véleményt mondjanak saját sorsukról, legyen az a föld, a fizetés, vagy a vasárnapi nyitva tartás kérdése – fogalmazott Tóbiás József, majd újra felszólította a jelenlévőket, fogjanak össze és közösen változtassák meg az országot.
A beszéd után az MSZP képviselői, és a Munkáspárt tagjai is koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatánál.
Ekkorra már nagyjából 1500 ember gyülekezett az úton és a környező utcákban. Sötétedéskor pedig az MSZP-s politikusok felvezetésével megindult a fáklyás menet a piactérre, ahol utcabál várta az embereket.
