Az Orosházi Múzsa nemhogy megtalálta, de nem is engedi Felföldiné Tóth Erikát. A művészeti iskola zenepedagógusának életét rendre átszövik azok a változások, amelyek a művészetek valamely ágával való találkozás jegyében zajlottak.
Hegedűtanárként immár 28 éve tanít. De valójában brácsa szakon végzett, aztán 3 évvel ezelőtt kihasználta a lehetőséget, hogy gitárszakos tanár is lehessen, és belevágjon egy újabb hangszer oktatásába. Tanul és tanít. Kihívás az új terület, több gyakorlást igényel, mint a régi hangszerrel. Régi vágya teljesült ezzel.
Bőven felnőtt volt, amikor más vizekre is elkalandozott: tartósan. Festést kezdett tanulni. Tájképek, csendéletek, különböző technikák megismerése, kipróbálása. Meghatározó élmények érték a festészet révén. Aztán pár éve – a méretek miatt is – az eddigi legnagyobb kihívás (nemcsak) ecsetekkel: díszletfestés és jelmez-, pontosabban maszkkészítés. Beszélgetésünkkor éppen a Shrek című musical áprilisi bemutatójához az erdőt festette a Művészetek Házában. Reggeltől estig a gigantikus vásznakat. A tervek csak a fejében lévő képek, a vázlat, amit mutat, semmit nem mutatnak a végleges formából. Kitartással, alázattal, még ha nem is mindig értékelik helyén a teljesítményét. Mi a hajtóerő, ami mindig előre viszi?
– Egyrészt megtisztelő, hogy megbíznak bennem, rám bízzák a feladatot, másrészt viszont, ha már belevágtam, meg akarom festeni: jól – mondja Erika, akiről hiba lenne feltételezni, hogy bohém lenne, mint a zenészek, vagy festők. Fegyelmezett, szerény, inkább zárkózott ember benyomását kelti, és leginkább a tanítás során nyílik meg szóban az ember(palánták)nak. Más esetben a szavak nem barátai, talán éppen emiatt keres benne utat ennyi felé az alkotás, az őszinte, tiszta közlés vágya.
– Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam azokat a területeket, ahol ki tudom fejezni magam – állapítja meg. – A tanítás, és a „kreatívoskodás” egyaránt fontos számomra, szinte nem is munka, mert erőt ad, ebből is táplálkozom. A gyerekekkel dolgozni, kiállni koncerteken, büszkének lenni a sikereikre, az nagyon jó dolog – mondja mosolyogva, majd megbeszéljük, hogy a saját maga készítette képek láttán kevésbé tud önfeledten örülni, ott sokkal kritikusabb. – Nagyon szeretném ezt is megtanulni, a felhasználható anyagok, technikák terén szeretnék fejlődni – teszi hozzá.
Társa mindebben a férje, aki elfogadta, hogy neki ez mind kell a teljességhez. Mindig újba kezdeni, megismerni, teljesíteni. Társa annyira, hogy a műszaki kivitelezésben gyakran segít. Gyermekei közül a lánya viszi tovább az alkotói vénát.
