Az egykori képviselőt, aktív közéleti személyiséget, az Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének elnökét 87 éves korában érte a halál.
Dr. Násztor Sándor Szentetornyán született 1928. október 1-jén szegény földműves családban, négy fiúgyermek egyikeként. Szüleit már fiatalon elveszítette, így egyedül kellett boldogulnia. Nagy segítséget nyújtott továbbtanulásához, hogy a település akkori evangélikus lelkésze, Koszorús Oszkár az ottani parasztgyerekek bevonásával megalakította a „Dolgozók Gimnáziumát” 1946-ban. Ennek elvégzése után a budapesti Bajza utcai József Attila Kollégium tagja lett, mely életre szóló hatással volt rá. A kollégium nemcsak a tanulás, hanem a közösségformálás, az új szellemiség helye is volt egyben.
Onnan hazakerülve tudását, energiáját szűkebb környezetének, Orosháza város fejlődésének szolgálatába állította. Elsőként 1957-1961 között, majd 1964-1969 között volt a városi pártbizottság titkára, közben 1957-ben országgyűlési képviselő is lett. Ezen pozícióinak köszönhetően komoly kapcsolatokra tett szert országos szinten is.
Nagy szerepe volt abban, hogy az 1950-es évek végén a város határában megtalált szénhidrogén kincsre alapuló üveggyár végül nem Celldömölkön, hanem Orosházán épült fel 1963-ra. Ezzel a döntéssel megalapozták a város mai arculatát és gazdaságát. Közbenjárt abban, hogy 1958-ban elinduljon a termelés a ruhagyárban, és aktív szerepe volt az Orosházi Kórház idetelepítésében, amit 1967-ben adtak át.
Mindeközben 1960-ban a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerzett földrajz-történelem szakos diplomát. 1972-ben Orosháza Gazdasági Földrajza címmel beadott dolgozatára cum Laude minősítéssel megkapta a doktori címet a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
1971 és 1990 között az Orosházi Állami Gazdaság igazgatójaként dolgozott. Munkatársaival együtt célja volt, hogy minél sikeresebb mezőgazdasági nagyüzemmé fejlődjön a gazdaság. Ennek egyik mérföldköve volt az 1980-ban megkapott MÉM Termelési Nagydíj.
Miután 1990-ben nyugdíjba vonult, azon munkálkodott, hogy összefogja a közösségre vágyó nyugdíjasokat. Ezért néhány kortársával együtt 1994-ben megalakította a Városi Nyugdíjas Klubot, amely néhány évvel később némileg átalakult, így jött létre a ma is ismert és több száz taggal működő Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete.
Mindig büszkeséggel beszélt a Töhötöm utcai nyugdíjas házról, amit a várostól kapott az egyesület, és a tagok maguk újították fel, tették a klub otthonává, ahova ma is rengeteg idős ember jár.
dr. Násztor Sándor a rendszerváltás után is aktív közéleti, politikai életet élt. Több cikluson keresztül volt önkormányzati képviselő, a testületben mindig az idősek érdekeiért, helyzetük javításáért küzdött. Figyelme középpontjában mindig is saját lakóhelye, az itt élő és dolgozó emberek voltak. Több állami elismerés mellett 1998-ban megkapta az „Orosháza Városért” kitüntetést, majd 2006-ban az Orosházi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesülete is megkapta ugyanezt a díjat, amit elnökként vett át.
Rendszeresen gyűjtötte a város életével kapcsolatos földrajzi, helytörténeti ismereteket, dokumentumokat, adatokat, majd ezeket kiadványokba, könyvekbe rendszerezte és publikálta.
Halála előtt néhány nappal is egy új könyv írásához szükséges anyagot készített elő, de már nem tudta befejezni, amit elkezdett. 2016. február 20-án, rövid betegség után az Orosházi Kórházban érte a halál.
Dr. Násztor Sándort február 25-én búcsúztatták az Alvégi temetőben.
