Prózában és versben is megmutatkozott már Jártó Róza orosházi alkotó.
Korábban a polgármesteri hivatal dolgozójaként ismerték sokan, nyugdíjas éveiben kezdett verseket írni, prózában megírt gyermekkori visszaemlékezéseit 2009-ben jelentette meg. Utóbbiból a töltött káposztához kapcsolódóval nagy sikere volt, most az ünnepek közeledtével aktuálisabb, mint valaha.
– Viszonylag későn kezdtem el verseket írni. Az első verseim 2012-ben jelentek meg a Holnap Magazin oldalán – nyilatkozta korábban. A Montázsmagazin cikke ide kattintva olvasható. – A szépen megírt verseket szeretem, amelyeknek lelke van. Olvastam valahol, hogy az írást nem csak elolvasni kell tudni. Rá kell érezni az ízére, azt át kell engedni magunkon, mint a zenét. Nem értelmezni, hanem élvezni kell a szavak találkozását. Azoknak kell, hogy szóljon a vers, az írás, akik képesek azt megérteni, képesek önmagukért olvasni, a szépségért, a tartalomért és nem elvárásokért. Azt gondolom, ha nem is tudatosan, de megteremtettem egy írásformát, ami csak rám jellemző, amit ha olvas az olvasó, tudja, hogy most egy „jártórózát” olvas. Pedig én csak magam adom, hiszen sosem tanultam írni.
Aktív életet él az irodalmi berkekben: novellákkal, tanulmányokkal pályázik, és rendre sikereket ér el, több díjat is magáénak tudhat. Legutóbb októberben a tavaly megjelent Golgoták és kisdedek című novellás kötetéért a Batsányi Cserhát Művész Társaság Cserhát nívó díjjal és plakettel díjazta, vezető szerkesztő egy kiadónál, amely részben az ő nevét viseli, így is segíti alkotótársait. Versei hangzó anyagként is fellelhetők az interneten. Tagja a Nemzeti Kulturális Szalonnak.
Az idei év termése egy verses kötet és annak „ikertestvére”, egy CD, amelynek bemutatóját az Ünnepi Könyvhét orosházi eseményei közé illesztették. A lemez az Örökbecsűek sorozat, Dallamokkal ölelt rímek része és 17 alkotást, verset tartalmaz a könyvben szereplő 66 közül.
A Váci Mihály Emlékdíj történetét maga meséli el:
– 16 éves korom óta a legkedvesebb költőm Váci Mihály. Neki állítottam emléket, amikor Váci Mihályról esszét írtam és ezt a versemet, amit csatolni fogok: Ezekért az alkotásaimért október 18-án, Budapesten az Erzsébetligeti Színházban Váci Mihály emlékdíjat adományoztak. Azt gondolom, ezzel nem csak a magam, nem csak alkotótársam Derkovats Gyula munkáját ismerték el, de a feledésre ítélt Váci Mihály költészetét és példamutató életét is rehabilitálták. Ugyanakkor egy biztatás is volt a korosztályom felé, hogy merjen az ember megmutatkozni, merjen kitárulkozni akár írással, akár költészettel, de minden féle művészettel a magunk és mások örömére.
Jártó Róza, polgári nevén Debreceni Dénes Istvánné, nagy családdal várja a karácsonyt, három gyermeke, hat unokája és négy dédunokája körében ünnepel.
