Orosházi lány tanulmánya olvasható a Tiszatáj kulturális folyóirat legfrissebb számában. Rálik Alexandra szakdolgozatának egy része az, ami ezen a rangos felületen napvilágot látott. Alexandra korábban verseket is publikált országos felületeken. Nagy álma, hogy műfordító legyen.
– Az SZTE BTK orosz nyelv és irodalom mesterképzésén vagyok végzős hallgató, javarészt tanulok, külföldi részképzéseken veszek részt és fordítgatok – főleg novellákat. Az előző évben ösztöndíjjal Oroszországban tanultam, szeptember végén az Erasmus+ keretein belül utazom Krakkóba, hogy a Jagelló Egyetemen szintén orosz szakon tanulhassak.
– Miért az orosz?
– Az orosszal leginkább az irodalom miatt kezdtem foglalkozni (azon kívül, hogy maga az orosz és minden más szláv nyelv is rettentően érdekel). Nagyon izgalmas mind a klasszikus, mind a mai irodalmuk. Remélem, hogy az egyetem elvégzése után el tudok helyezkedni a kulturális szférában (fordítás, tolmácsolás, orosz témájú programok szervezése, stb.). Szeretném elvégezni a magyar-orosz tanári szakot is, hogy legyen egy szakma is a kezemben, és ha mindezek után úgy alakul, hogy még nem megy el a kedvem teljesen a tanulástól, lehet, hogy egy PhD-programba is belevágnék, orosz irodalmi témában.
– Hogy került a kutatásod eredménye a Tiszatáj folyóiratba?
– Röviden: az alapképzésben a szakdolgozatom védésekor bent ült a Tiszatáj egyik szerkesztője, Tóth Ákos is, aki nem mellesleg az SZTE BTK Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén is tevékenykedik, és ő jött oda hozzám a védés után, hogy mi lenne, ha ez megjelenne a Tiszatájban is. Ez a kérés vált most valóra.
– A legérdeklődőbb olvasóknak azt is elmondhatod, miről szól…
– Tavaly nyáron végeztem magyar alapszakon orosz minorral, és próbáltam mindkét szakomat kicsit egybevonni és olyan szakdolgozati témát találni, ami kicsit mindkettőbe beletartozik. Így akadtam rá Baka Istvánra, aki (sajnos) szélesebb körben kevésbé ismert költő, emellett író, publicista, szlavista, műfordító volt. Főleg oroszból fordított és nagyon mesterien, most szeptemberben lesz 20 éve, hogy elhunyt. A hagyatékot egyébként azóta a felesége ápolja, az alapítvány honlapján minden műve elérhető: baka.hu
Az egyik legtöbbet kutatott műve a Sztyepan Pehotnij testamentuma, ami elsőként egy filológusi viccnek indult – egy nem létező szovjet-orosz költő nevében írt Baka orosz tematikájú verseket -, később egy valódi alteregóvá nőtte ki magát, hiszen a Sztyepan Pehotnij annyit tesz magyarul, hogy Baka István.
Rengeteg ponton utal az orosz irodalomra, zenére, kultúrára, olyan szervesen építi be ezeket a jegyeket, hogy még most is rengeteg kutatnivaló van ezen a verscikluson. Főleg azért, mert sokszor a maga Baka által fordított szerzők is nagyon hangsúlyosan belekerültek a szövegeibe, ilyenkor pedig felmerül a kérdés, hogy hol húzható meg egyáltalán a határ a költő, a műfordító és a „kváziműfordítás” között (hiszen először fordításként adta oda ezeket a verseket a kollégáinak). Ezt a kapcsolatrendszert vizsgáltam Baka műve és egy századfordulós orosz költő, Vlagyiszlav Hodaszevics között, akit szintén nagyban fordított Baka, így nagyon izgalmas kapcsolatrendszer alakult ki a két poétika között.
A városi tévé Paletta című kulturális műsorának is vendége volt Alexandra, még 2010-ben
httvh://youtu.be/IQq0T0dvDaI
Az Orosházi Múzsa előző portréi itt olvashatóak.
