Adott egy törékeny, de mégis kemény lány. Ha az alkatát nézzük, törékeny, de a látszat persze csal, hiszen nem akárki juthat ki egy olimpiára.
Valljuk be őszintén, nagyon kevesen képesek arra, hogy éveken keresztül állandóan edzésben legyenek, odaálljanak a szerekhez a felkészüléskor. Pedig Dorina ezt teszi sok-sok éve, hiszen tudja: az eredményért meg kell dolgozni. Legnagyobb álma már teljesült, 2008-ban Pekingben és 2012-ben Londonban olimpián bemutatkozott a világ legnagyobb sportversenyén. De itt nem állt le…
A magyar tornászok helyzete és lehetősége nagyon messze van a jótól. Mivel lehet ezt pótolni? A válasz persze egyértelmű: mérhetetlen alázattal és kőkemény edzésekkel.
– Most Tatán vagyunk edzőtáborban. Ahhoz, hogy elérjem a kitűzött céljaim, kell az edzőtábor, bár nagyon megterhelő mind fizikálisan, mind mentálisan. Főleg az utóbbi a nehéz. Messzire vagyok a megszokott környezettől, a családomtól, a barátoktól – mondta Dorina a telefonba kissé fáradt hangon, amikor hét közepén felhívtam.
Éppen a délelőtti edzés után értem el, pihent. Megtudom, hogy napi két edzése van: 9-től 12-ig majd 15-től 17.30-ig van lent a teremben. Ahogy mondja, ez itthon, békéscsabai klubjában is így van, de azért az edzőtábor más.
– Nehéz értelmesen, tartalmasan eltölteni az időt az edzések között, hiszen nem a megszokott környezetben vagyok. Ezt nem panaszként mondom, inkább csak megállapítom, hisz elég régóta csinálom, megtanultam kezelni. Egyébként ha nem vagyok edzőtáborban, minden hétvégén hazajövök Orosházára édesanyámhoz. Fontos, hogy találkozzam, vele, legyen egy kis pihenő. Szombaton még edzés, utána szusszanás itthon – fogalmaz az “Orosháza Város Sportjáért” 2012-ben kitüntetett tornász.
Mindent az olimpia határoz meg
Legalábbis Magyarországon. A tornászokra év közben nagyon kevés figyelem jut, pedig versenyük van bőven. Dorina azt mondja, neki is az olimpia a legfontosabb verseny, de az ahhoz vezető út rögös, és közben több kisebb nagyobb versenyen kell jól teljesíteni, nem lehet leengedni egy percre sem. A múlt hét végi cottbusi világkupán elért negyedik és hatodik hely jó kiindulási alap, ebből lehet erőt meríteni.
– Az idei első versenynek tökéletes volt, öt gyakorlatot csináltam meg pici hibákkal, ami nagyon jó. De ez csak egy állomás az év legfontosabb versenyéhez, az októberi világbajnoksághoz, ahova előbb még ki kell jutni, ami egyáltalán nem lesz könnyű, de bizakodó vagyok – mondja a tornász.
Pedig tavaly év végén nem volt ennyire optimista. Októberben az országos bajnokságon megsérült a bokája, ami lassan gyógyult, és még most sem tökéletes. Van, hogy emiatt ki kell hagynia egy edzést, de a fájdalom ellenére dolgozik, mert a versenynaptár nagyon tele van, nem lehet leállni.
– Március 28-29-én szerbajnokság lesz Budapesten. Április 2-án jön a csapatbajnokság és az Eb válogató. Ahogy ennek vége, azonnal ülünk a buszra és indulunk Ljubljanába, a világkupa következő fordulójára. Tehát ez a 3 hét elég sűrű, de aki az olimpián akar versenyezni, annak ezt is bírnia kell – mondja bizakodva Dorina.
Ha megnyeri az Eb válogatót, automatikusan utazik majd Franciaországba április közepén, ami újabb lehetőség a jó szereplésre. De a nyár sem lesz könnyebb, hiszen ahogy mondja, a világbajnokság évében felejtős a hosszabb pihenés. Júniusban lesz Bakuban az európai játékok, júliusban pedig jön az Universiade.
Nem elég az edzettség, fejben is ott kell lenni
De hogyan lehet felkészülni az ilyen feszített hetekre, amikor egymást érik a versenyek? – kérdezem.
– Ha az edzésen becsülettel odatetted magad, akkor megvannak az alapok. Emellett fontos, hogy fejben is rendben legyél. Néhány hete én is járok sportpszichológushoz, és már érzem a hatását. Megmagyarázni nem tudom hol jön ez ki, de az eredmények igazolják, hogy hasznos. Az előző szezonban háromszor estem le a gerendáról, volt, hogy nem mertem az ugrásomat megcsinálni. Most viszont simán megvolt, egyáltalán nem rontottam. Sokszor ilyen apróságokon múlik a siker.
A most 23 éves tornászlány a mezőnyben az idősebbek közé tartozik, ezért adódik a kérdés, meddig lehet ezt a sportot űzni ezen a szinten?
– Ezt nehéz megmondani, hiszen mindenkinél máshol van a teljesítőképesség határa. De például a korábbi olimpia bajnok, Okszana Csuszovityina épp most nyerte meg az ugrást a világkupán, pedig 40 éves. Egy biztos, még érzem magamban az erőt és a kellő motivációt ahhoz, hogy folytassam. Most az a lényeg, hogy kijussak a 2016-os olimpiára. Akkor leszek 24 éves, ha az megvan, átgondolom mi legyen – mondja Dorina, aki beszélgetésünk alatt már sokadjára tér vissza az olimpiához.
Ebből is látszik, hogy ez a fő cél, pedig most nehezebb lesz kijutnia, mint a 2012-es londoni játékokra. Itthon nagy kihívót kapott Makra Noémi személyében, ráadásul a világelit még jobban elhúzott a magyaroktól. Csapatban még kevesebb az esély, de ahogy mondja, mindent megpróbálnak, a feladom szó nem szerepel a szótárukban.
– A 2016-os riói olimpia a végcél, de a legfontosabb mindig a következő verseny. Az legyen meg, ott hozzam ki magamból az adott napi legjobb formámat. Ha ez megvan, magammal is könnyebben el tudok számolni, hiszen az edzésmunka bennem van, csak ki kell jönnie a megfelelő időben – összegez Böczögő Dorina.
