Szerénység, nyugalom, bölcsesség, tehetség. Néhány fogalom, amely eszébe jut azoknak, akik Dávid László orosházi nyugalmazott pedagógus, költő személyét és munkásságát ismerik.
Legutóbbi verseskötete már címével is jelzi: halkulnak dallamai, de – sokunk örömére – még lejegyez néhány olyan lírai gondolatot, amely hosszú élete tapasztalataiban gyökerezik. A kötet ismertetője szépen összegez: „Dávid László e kötetben sem tagadta meg önmagát. Borongós alaphangulata most is uralkodik, de összességében mégis letörhetetlen bizakodás sugárzik a sorokból. Olyan remény, amely úr lehet az elmúlás felett. Az idős ember szemével látja az élet forgatagát. Lecsitult érzelmekkel éli meg a történéseket, s a gondolatok sokszor filozofikus mélységével telíti a szavakat, melyek az emberi tartalmukkal szépítik meg az időt.”
A magyar kultúra napjához kötődően kedden, a városi könyvtárban tartották a könyv bemutatóját, társszervezőként a Nyugdíjas Pedagógusok Orosházi Egyesülete is részt vett az előkészületekben. Sőt, Laci bácsi alkotói pályájának egyengetésében is, hiszen az ősz folyamán az egyesület szervezésében a testvérváros Nagykárolyban már tartottak egy könyvbemutatót.
A keddi beszélgetés kedves hangulatához a házigazda Bozó Klára humora is hozzájárult, a költő maga olvasott fel verseiből, mesélt életéről. Két bejelentés is elhangzott az eseményen. Megtudtuk, hogy Dávid László februárban egy díjátadásra hivatalos a fővárosba, egy pályázaton vett részt, a szervezők jelzése alapján szép eredménnyel. Részletekről később tudunk tájékoztatni. (Tavaly részt vett egy kardoskúti versíró pályázaton is, ahol különdíjjal jutalmazták.)
A másik bejelentés a szerzőtől arra vonatkozott, hogy befejezi nyilvános szerepléseit, hajlott korára való tekintettel. Ez némileg ellentmondott az előbbinek, bízunk benne, hogy egészsége még engedi Laci bácsinak az aktív tevékenykedést. Az elmúlt évtizedekben megjelent 21 könyve közül számos megtalálható a városi könyvtárban. Kézimunkáival (gobelin) Laci bácsi rendszeresen jelentkezik az éves amatőr alkotói kiállításon.
Előző kötete 2012-ben jelent meg, és mint megtudtuk, az asztalfiók rejt még egy regényt, aminek sorsáról még nem döntött az író. Korábban az Amadeus Kávéházban tartották Az utolsó szó jogán című könyvének bemutatóját. Portréját 2010-ben így festettem meg.
