Szülők, gyermekek, unokatestvérek, sógorok, unokák és nagyszülők ragadtak hangszert a Művészetek Házában.
Már csaknem 30 éves múltra tekint vissza a művészeti iskolában a Zenél a család névre keresztelt hangverseny. A kezdeményezés töretlen népszerűségnek örvend, ami nem is csoda, hiszen kevés alkalom teremt lehetőséget akár amatőr zenészeknek, hogy családtagjaikkal közösen színpadra állhassanak.
Nem sok olyan tevékenységet lehetne felsorolni, amely kortól függetlenül közös hobbija lehet egy családnak. A zene mérhetetlen összetartó erejéről, a közös alkotás öröméről, és a fellépés alkalmával szerzett élményről nem is beszélve. Talán nem túlzás azt állítani, hogy minden zenét tanult embernek az egyik álma, hogy családjával, szeretteivel együtt muzsikálhasson.
Az az álom válhatott valóra június 7-én a Művészetek Házában. Összesen 20 családi produkciónak tapsolhattak a közönség soraiban helyet foglaló családi barátok, rokonok, szomszédok, osztálytársak. A családok többsége erre az alkalomra hónapokon keresztül készült, amelyben a művészeti iskola tanárai is segítettek.
Két műsorszámot feltétlenül ki kell emelnem: a Kecskeméti családnak hat tagja, énekelve, gitárral, hegedűszóval közösen adta elő id. Kecskeméti Imre szerzeményét, méghozzá nagyon jól. Mellettük még a Bánhidi család fuvola trióját kell mindenképpen megemlíteni: a nyugalmazott zenepedagógus nagypapa, szintén zenetanár lánya, és tehetséges unokája együtt állt színpadra. Nincsenek rá szavak, milyen fantasztikus látni, amikor három generáció közösen szólaltatja meg hangszerét.
Egyet kell hogy értsek Kardosné Bánhidi Éva konferálásában elhangzottakkal, miszerint már ezekért a pillanatokért megéri zenét tanulni, hiszen nem pusztán a zenei pályát választóknak adatik meg a muzsikálás öröme.
