- hirdetés -

Négygenerációs zenészcsalád, pontosabban zenepedagógus-család a Bánhidi. A művészeti iskola Zenél a család rendezvény és a közelgő pedagógusnap kapcsán mutatjuk be a tagokat egy zongora és két fuvola mellett.

A családi portrénak kettős apropója van. Egyrészt a közelgő pedagógusnap alkalmából a szakma képviselőinek bemutatásával tisztelgünk azok munkája előtt, akik nemcsak a tudást adják át a mindenkori gyerekeknek, de sokszor sorsokat is meghatároznak. Másrészt a művészeti iskola Zenél a család programja kapcsán a család és a zene találkozásának szép példáját mutatjuk a Bánhidi család révén.

A zenélő család

Négygenerációs zenész-, pontosabban zenepedagógus-család az övéké. Apai ágon az első Bánhidi Zoltán nagymamája volt, aki 1925-től az akkor alakult szegedi zeneiskolában tanított zongorát. Édesapja, Bánhidi Ödön már a tanárképző főiskola szolfézstanára, akit maga Kodály Zoltán is tanított zeneszerzésre.

Bánhidi Zoltánt sok orosházinak nem kell bemutatni, hiszen a zeneiskola fafúvós tanára volt több mint négy évtizedig, háromig igazgató-helyettes. Irányításával legendás zánkai táborok adtak életre szóló élményt sok gyereknek a városi Úttörő Fúvószenekarral. Több növendéke jutott el a művészi pályára.

Bánhidi Zoltán lányaival, Évával és Beátával gyakorol a Zenél a család rendezvényre készülve (Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Bánhidi Zoltán lányaival, Évával és Beátával gyakorol a Zenél a család rendezvényre készülve
(Fotó: Kecskeméti Krisztina)

Lányai zenepedagógusok évtizedek óta, és gyermekeik kezében is ott a hangszer. Kovács Beáta fuvolatanár, nővére Kardosné Bánhidi Éva magyar-ének-zene szakon végzett. A Kicsinyek Kórusával Évike nénit látjuk rendszeresen fellépni, a fuvolisták kamaraegyüttesében Beáta néni is játszik a gyerekekkel. Mindketten egyénileg is közönség elé állnak, Beáta jó előadó, Éva szervező és műsorvezető.

 Ha valamibe belefogsz, az a legjobb legyen

Olyan fogalmak mentén dolgoznak, mint felelősség, pontosság, feladattudat, következetesség. A miért kérdésre nehezen válaszolnak, mert számukra egyértelmű: úgy nevelték őket, hogy „ha valamibe belefogsz, az a legjobb legyen”. Az alázatot abban hallom tetten érni, amikor Beáta azt mondja, természetes, hogy tíz év tanítás után vágott csak bele a kamaraegyüttes létrehozásába, hiszen „azelőtt nem volt meg a kellő tudásom, tapasztalatom hozzá!” A mindig jobbra törekvés vitte rá Évát, hogy a szolfézsórákat igazgató-helyettesi teendőkre cserélje: – Azt gondoltam, ha én hozzá tudok tenni valamit a tudásomból, hogy jobban menjenek a dolgok, akkor megteszem.

Boldog emberek! – konstatálom, amikor egybehangzó a véleményük, hogy azért vannak ezen a pályán, mert szeretik. – Igen, – értenek velem egyet, de abban már nem, hogy a zenepedagógusi minőség más lenne, mint az egyéb pedagógusi. – Minden szakmának megvan az előnye, hátránya. A tanításban elfárad az ember, de a gyerekek, a zene feltölt – mondják.

Az édesapa ritkán szólal meg, de azt fontosnak tartja hangsúlyozni: a fuvolisták legutóbbi tanszakiját nehéz lesz túlszárnyalni. Tényleg, kritika: rendszeresen kikérik egymás véleményét, és őszinteséget várnak egymástól.

A Művészetek Házában június 7-én délután 3 órától várhatóan 15 család muzsikál együtt a maga és a közönség örömére. Bánhidiék is ott lesznek.

A folyamatos fejlődésvágy rendszeres tanulásra, továbbképzésre sarkallja a testvérpárt, a gyerekeket versenyekre viszik, nem győzni, jók akarnak lenni. Sokszor a legjobbak közé sikerül bejutniuk. Beszélgetésünk alatt és a korábbi ismeretségünk alapján is állíthatom, a szerénység otthon van ebben a családban. Úgy tűnik, jó ez a stratégia, nem a cégérben bíznak. – A gyerekek tudása az, ami a mi munkánkat minősíti – vallják egybehangzóan.

„Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik téged folytatnak majd! De ne a magad vágyait, emlékeid álmodd újra bennük: ne kényeztesd, de ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd, s érdemük szerint becsüld meg őket. Légy okos ellenállás, jó gát, tiszta meder, hogy növekedjenek, mint súly alatt a pálma, hogy önerejükkel törhessenek utat maguknak, s ne nyelje el őket lápok iszapja, sivataghomok.” Az Éva által idézett Keresztúry Dezső gondolatok jól kifejezik a család generációkon keresztül meghatározó zenei nevelését, amely nem kényszer, hanem mindennapokat átszövő életforma. Pedagógus tagjai ezt követték és követik nevelő-oktató munkájuk során is.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.