Aki szereti a jó színházat, az gyorsan kapjon észbe és menjen el jegyért a művházba. Az orosházi színjátszós diákok brutál jó darabot adnak elő – csütörtökön és pénteken. Ez az Átjáró magamhoz.
A színház világnapjára stúdiószínházi előadással készült a művelődési központban működő NagyOK színjátszó csoport. Március 26-án meg is volt az első két előadás, zajos sikerrel.
Úgy ültem be a művház színpadára, hogy tudtam, miről szól a darab, hiszen én is tagja vagyok Imre Juli színjátszós csapatának. De ebben a darabban nem szerepelhettem, lévén, már régen elszállt felettem a kamaszkor. A felolvasópróbákon még ott voltam, de az tavaly ősszel volt, azóta pedig nem jártam bent, úgyhogy nagy volt bennem a várakozás, mit nyújtanak a srácok.
Szóval ültem a stúdiószínházzá varázsolt színpadon, az első sorban, ahol a színjátszósokat meg is érinthettem volna. Tudtam, hogy ez most más, mint az eddig színpadra állított darabok. Itt minden igazi, semmi nem mese.
A kiváló kortárs drámaíró, Tallér Edina írt nekik darabot, amely a tinédzserek hétköznapjait, problémáit, emberi kapcsolatait taglalja, ám a felnőttek számára is elgondolkodtató kérdéskört boncolgat. A fiúk és lányok pedig ott, karnyújtásnyira váltak a darab végére veszekedő, civakodó, egymást szívató és megalázó kamaszokból érett és megértő, önmagukat megismerő fiatal emberekké. És így már tökéletesen érthető a darab címe is, az
átjáró magamhoz
És itt a lényeg: súlyos, nehéz dolgokat mondanak ki a szereplők, legfőképpen önmagukról. Egyfajta tükör ez, hiszen a látszat sokszor csal. Az életben is szinte mindenki mást mutat magáról, mint amilyen valójában. És miért pont a gimisek lennének kivételek? Erre kényszeríti őket az a közeg, ahol felnőnek, a magukkal hozott családi és szociális háttér és az a rengeteg hatás, ami rájuk – és mondjuk ki, ránk, felnőttekre – zúdul nap mint nap. Ez mind megjelenik a színpadon. De olyan tökéletes adagolásban, hogy nem azon gondolkodom közben, mikor vágjam fel az ereimet, mert magamra vagy a környezetemre ismerek. Erről szó sincs, hiszen a darab mindezek ellenére nem komor. Sőt, nagyon is
lendületes, fiatalos.
Tele van poénnal és élettel, hiszen tízenéves srácok és lányok villantják fel, milyen az élet a suliban. Volt, hogy hangosan felnevettem és volt, hogy megcsillant a könny a szememben. Ültem a székben, és 50 percen át simán elhittem nekik – 38 évesen – hogy én most újra tinédzser vagyok. Izgultam, hogy kinek jön be a randi, és röhögtem, amikor egymást ugratták.
A zenék, a díszlet, a hangulat, a közeg tökéletesen eltalált. És ami nagyon fontos: itt nem profi színészek, hanem orosházi, színjátszást szerető és azt alázattal csináló gyerekek állnak a színpadon! Erre mondják azt, hogy 10/10.
A különleges kamasztörténetre elsősorban ezt a korosztályt várják, de aki felnőttként szereti a színházat, feltétlenül szánjon rá egy szűk órát, nem fog csalódni. Úgy kapunk örökbecsű „jellemórát” a fiataloktól, hogy azt igazából csak utólag vesszük észre.
A középiskolás színisek március 27-én 12.15-től és 16 órától, március 28-án pedig 19 órától állnak ismét közönség elé. Jegyek után érdeklődni a művelődési központban lehet.
És a végén álljon itt a szereposztás
Ricsi: Farkas Izsák
Kicsi – Ricsi nővére: Nagy Zsuzsanna
Fruzsi: Gombkötő Fanni
Anna – Fruzsi nővére: Domján Anikó
András: Pribelszki Norbert
Tamás: Baranyai Balázs
Baba: Imre Natália
Panna: Mikli Hanna
Andi: Sárközi Anna
Fecske: Farkas Eszter
Gábor (új fiú): Molnár Tibor
Író: Tallér Edina
Rendező: Baranyainé Imre Julianna
