Számos országos és nemzetközi versenyen ért el szép sikereket triatlonban, 2000-ben a sydney-i olimpián képviselte Magyarországot, néhány évvel később pedig indult az Ironman magyar bajnokságon. Ismerjétek meg az orosházi Góg Anikót.
A Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglakozást választottak, rendhagyó hobbit űznek, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalanynak a végén pedig át kell adnia a stafétát egy általa érdekesnek talált embernek, és meg kell indokolnia, miért neki adja. Sorozatunk következő részében Góg Anikót mutatjuk be, aki B. Papp Lászlótól kapta a stafétát.
– Mikor kezdtél sportolni?
– Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Gyopárosfürdőn nőttem fel, és a szüleim sportos életvitelt követtek. Rendszeresen jártak futni, és engem is vittek magukkal. Megtanítottak arra, hogyan lélegezzek futás közben, és onnantól kezdve imádtam. Nekem szabadidős tevékenységet és közösségi élményt jelentett, hogy együtt sportolhatok a szüleimmel. Mivel elég korán belecsöppentem ebbe az életvitelbe, így testnevelés órán ügyesebb voltam a társaimnál. A sikerek és az eredmények pedig katalizálták bennem, hogy ezt az utat válasszam.
Nyerni akartam egy karórát
– Mikor kezdtél komolyan gondolkodni azon, hogy élsportoló leszel?
– Amikor Egerszegi Krisztina olimpiai bajnok lett. Az ő sikereit látva azt gondoltam, hogy én is úszó olimpiai bajnokként szerzek dicsőséget. Később kiderült, hogy az úszásban közel sem vagyok olyan tehetséges, hogy kimagasló eredményeket érjek el. A sportágváltás nagyon szerencsésen alakult, tizenkét éves lehettem, amikor Orosházán rendezték meg a triatlon diákolimpia megyei döntőjét. Az úszó edzőm, Földesi Róbert mondta, hogy induljak rajta. Végül megnyertem, és ezért elvittek az országos bajnokságra, ahol a hetedik helyen végeztem. A győztes nyert egy karórát, ez engem annyira motivált, hogy úgy döntöttem, amíg nem nyerek egy karórát a triatlon sportban, addig nem hátrálok meg.
Élsportoló azért lettem, mert nyerni akartam, a legjobb akartam lenni. Az említett bajnokság után részt vettem a Magyar Triatlon Szövetség által szervezett egyhetes edzőtáborban. Előtte kaptam meg a mountain bike-omat, még sárvédő is volt rajta meg kosár, hogy bele tudjam tenni az iskolatáskámat (nevet). Nagyon megtetszett, amit ott láttam, onnantól kezdve senki nem menthetett volna meg ettől a sportágtól. Megismerkedtem Budai Joe edzővel, és egy meglehetősen speciális helyzet alakult ki, mivel ő Amerikában élt, és csak a nyarakat töltötte itthon. Amikor visszautazott, itt hagyott egy edzéstervvel, amit követnem kellett. Hátránynak éltem meg, hogy egyesület és edző nélkül kellett végig csinálnom, de visszagondolva jó iskola volt, és felkészített a jelenlegi edzői pályámra. Ahogy jöttek a versenyeredmények, majd az olimpia lehetősége, akkor már egész évben itt maradt Joe, hogy segítse a felkészülésemet.
Az álmom teljesült az olimpiával
– Az eredményeid közül mit emelnél ki?
– A legkiemelkedőbb mindenképp a sydney-i olimpia, még akkor is, ha csak 36. helyezést eredményezett. Nyolc éves korom óta nagy vágyam volt az olimpia, egy álom teljesült azzal, hogy olimpikon lehettem. Pályám csúcsa volt. Emellett nagyon szerettem volna végig csinálni az Ironman-t. Ez egy hosszú és embert próbáló verseny. Már nem voltam aktív versenyző 2009-ben, de úgy döntöttem, hogy indulok a nagyatádi magyar Ironman bajnokságon. Szép időeredménnyel (9 óra 45 perc 26 mp) sikerült teljesítenem, így a másik triatlonnal kapcsolatos nagy célkitűzésem is megvalósult. Ez megkoronázta a sportkarrieremet.
– Mikor döntöttél úgy, hogy nem szeretnél tovább élsportoló lenni?
– Az olimpia után. Az álmom teljesült, így a motiváció és a hajtóerő már nem volt meg, azt pedig tudtam, hogy annyira jó adottságokkal nem rendelkezem, hogy újabb 4 év munkával jelentősen jobb eredményt érjek el, mint Sydneyben. Még egy-két évig versenyeztem, fokozatosan csökkentettem az edzéseimet, és megszereztem a személyi edző végzettségemet. Egy évet kint töltöttem az Egyesült Államokban, Los Angelesben. Ott én is alulról kezdtem a munkát, de elég gyorsan felfigyeltek rám, hogy én hogyan edzek, és végül edzőként dolgozhattam. Amikor hazajöttem megkeresett az a wellness iskola, amelyiknél korábban elvégeztem a személyi edző tanfolyamot, és felkértek, hogy a kint szerzett tudásomat adjam át a jelenlegi tanulóiknak, valamint a fitness termükben is állást ajánlottak. Olyan tudást és anyagot tudtam hazahozni, ami akkor itthon teljesen újnak számított.
A munkámnál is fontosabb a családom
– Jelenleg mi tölti ki az életed?
– Személyi edzőként és fitness szakmai vezetőként dolgozom a Lite Wellness Klubban. Jelenleg kilenc személyi edző tartozik alám, felügyelem a munkájukat, szakmai programok kidolgozásával foglalkozom, valamint magam is tartok tréningeket. Emellett továbbra is részt veszek az International Wellness Institute személyi edző képzésében, illetve önálló tanfolyamom a funkcionális tréning workshop. Szerencsére megtalálnak a lehetőségek, együtt dolgozok a Wellness magazinnal és a Technogymmel. Ami a munkámnál is fontosabb, az a családom. A férjemmel és három éves Dorka lányunkkal Budapesten élünk, igyekszünk úgy szervezni a napjainkat, hogy minél több időt tudjunk tartalmasan együtt tölteni. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a munkám a hivatásom és hogy ezt egyensúlyban tudom tartani a magánéletemmel.
A stafétát Nemesvári Editnek szeretném adni, akinek saját úszóiskolája van Budapesten.
