Elkészült a főtérre tervezett, a belvárost ábrázoló bronz dombormű gipsz makettje, amit a látássérültek már teszteltek is. A tervezőt kérdeztük a kulisszatitkokról.
A Rotary Club Orosháza indította útjára a “Tapintható-láthatatlan” programot azzal a céllal, hogy tapintható domborművön bemutassák a jelentős tereket, épületeket, a város főterét és környéket a vakok és gyengénlátók számára. A Rotary Club kezdeményezésére a nemes cél érdekében összefogott a város: magánszemélyek, egyesületek és cégek adományaiból gyorsan összejött a kellő összeg.
A dombormű tervét Bánfi Gábor szobrász-restaurátor művész készítette el. A fiatal, orosházi születésű mester nevéhez fűződik többek között a gyopárosi Szent-Györgyi Albert szobor, és ő újította fel az áthelyezés előtt a Kossuth-szobrot is.
– Hasonló méretű plasztikát bronzból még nem készítettem, ez új kihívás volt számomra – tudtuk meg Bánfi Gábortól, aki több nehézséggel is szembetalálta magát a tervezésnél. – Adta volna magát, hogy a belvárost jó nagy felületen jelenítsem meg, hogy az hatásos legyen. A méret azonban nem lehet nagy, hiszen az a cél, hogy a vakok és gyengénlátók egy pontba állva kezükkel az egészet átérjék. Ezért az egész mindössze egy négyzetméteres lesz, mert ezt kényelmesen végig lehet tapogatni, egy pontból minden apró szeglete elérhető kézzel – ismertette a részleteket.
A tervezésnél figyelembe kellett venni a fogyatékkal élők igényeit, az időtállóságot, valamint arra is ügyelni kellett, hogy a vandálok ne tudják megrongálni a domborművet.
A belváros jelentősebb nagy épületeit és tereit egy négyzetméterre bezsúfolni nem kis feladat. Ehhez tervrajzot kapott a készítő, így a makett léptékhelyes, a tájolások, az irányok, az épületek mérete, elrendezése megfelel a valóságnak.
– A legnehezebb feladat az volt, hogy arányosak legyenek az épületek, és hogy ekkora méretben hűen adjam vissza a homlokzatok képét, megjelenését. Kis méretben kellett apró részleteket is feltüntetni, hogy a látóknak is élvezhető legyen az alkotás. A makett gipszből készült, az épületeket egyesével kiöntöttem, a részleteket pedig apránként belevéstem – mutatta be a munka folyamatát a szobrászművész.
A maketten nem minden belvárosi épület szerepel, a túlzsúfoltság nehezítené az értelmezést. Ám a főbb belvárosi helyek, a történelmi épületek – a Táncsics gimi, a katolikus és evangélikus templom, a Meszes-kisköz, a városháza, rendőrség, stb. – kicsinyített másai gipszmakettbe öntve segítik a látássérültek tájékozódását.
– A legfontosabb volt, hogy pontosan olvasható és informatív legyen a Braille írás a domborművön, ez rendben volt. Az összes épületet, teret megtalálták a feliratok alapján, amikor tesztelték a makettet. Kicsit izgultam, hiszen én látóként dolgoztam vele, nehéz beleképzelni magam egy vak ember helyzetébe. De elmondásuk szerint nagyon izgalmas dolgot kapnak majd ha ténylegesen elkészül – mondta Bánfi Gábor.
Az országos képzőművészeti lektorátus jóváhagyta a makettet, így az egyik legnehezebb résszel, a bronzöntéssel folytatódik a munka. Az alkotást a főtér avatóünnepségén, június 22-én leplezik majd le a Győry Vilmos téren.
