1956-ban a helyi diákság – köztük Koszorús Oszkár, Orosháza díszpolgára – így tiltakozott az elnyomó szovjet hatalom ellen. A forradalom leverésére emlékezett a nemzeti gyásznapon a Fidelitas és a Pofosz.
A forradalom leverésének 56. évfordulóján, november 4-én este az 1956-os események orosházi diákvezére, Csepregi Lajos Péter emléktáblájánál tartott megemlékezést az Orosházi Fidelitas és a POFOSZ helyi szervezete. A Táncsics gimnázium falán 2006-ban felavatott, kettétört tábla egyben az 1956-ban 17 éves gimnazista, Csepregi Lajos életének derékba törését is szimbolizálja.
A mintegy 40 emlékező előtt Orosháza díszpolgára, Koszorús Oszkár mondott beszédet. Úgy fogalmazott, hogy 56 évvel ezelőtt rövid időre fölcsillant a szabadság reménye, a forradalom bátorságot, méltóságot és önbecsülést adott a magyaroknak, de a nemzet függetlenségi és szabadságharcát legázolták a megszálló szovjet hadsereg tankjai, a maroknyi magyarság azonban erkölcsileg legyőzte a legnagyobb katonai hatalmat. Felelevenítette az október 23-i budapesti eseményeket, és azok előzményeit. Kiemelte, hogy Orosházán is megmozdult a nép, az iskolákban tanítási szünet volt, a munkahelyeken sztrájkoltak.
− Jómagam is a több száz gimnazista egyike voltam, figyelemmel kísérhettem, amint Csepregi Lajos az ismeretlenségből az orosházi ifjúság vezetőjévé emelkedett. Mindenütt jelen volt, így az október 27-iki első tüntetésen, majd az október 28-iki, tízezer orosházit megmozgató tömeggyűlésen. Leírhatatlan lelkesedés volt. Csepregit is magával ragadta a tömeg fölszabadult, egyet akaró, örömteli hangulata. A tömeg követelte a forradalmi tanács azonnali megalakítását. Csepregi is cselekvő részese kívánt lenni a forradalomnak. Az Alföld szállóban megalakult az orosházi forradalmi tanács, Nagy Lajos volt szociáldemokrata szabó mester vezetésével. A diákság és az ifjúság képviselőjévé közfelkiáltással Csepregi Lajost választották. Másnapra diákgyűlést hívott össze a Táncsics Gimnázium zsibongójába. Emlékszem, az emelvényen ült Huba Zoltánnal, egy Békéscsabára járó diákkal. Csepregi követelte az egyetlen ifjúsági szervezet a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége (DISZ) megszüntetését, ugyanakkor az ifjúságra erőltetett orosz nyelv oktatásának eltörlését. Még aznap délelőtt hazaszaladtunk orosz tankönyveinkért, amit a gimnázium előtt elégettünk – emlékezett vissza az akkori eseményekre Koszorús Oszkár.
Elmondta, Csepregi Lajos Péter minden gyűlésen szót kért, fiatalos hévvel szónokolt, mélyen hitt abban, jó ügyet szolgál. Elhangzott, hogy mikor a szovjet tankok november 5-én hajnalban Orosházára érkeztek, mindenki tudta, a százszoros túlerővel szemben reménytelen az ellenállás. A letartóztatások Csepregi Lajost is elérték, 1956 karácsonya előtt elvitték kihallgatásra, vallomását leíratták vele, aztán szabadon engedték.
− Azt hitte – mivel még fiatalkorú volt – ezzel befejeződött az ügy. A hatalom – ahogy Mansfeld Péternek – neki sem kegyelmezett. 1957. január 28-án előzetes letartóztatásba helyezték, Gyulára szállították. Vádiratot adtak ki Csepregi Lajos és társa, Bencsik Elek ellen, fegyver rejtegetés bűntette miatt. Az ügyet végül Szegeden tárgyalták, Csepregi Lajost másfél évi börtönre ítélték. A váci börtönből 1958. március 31-én szabadult, feltételesen szabadlábra helyezték – emlékezett vissza Koszorús Oszkár, hozzátéve, hogy szabadulás után minden iskolából kizárták és azt ezt követő évtizedekben is mindenütt ellenforradalmárnak tartották, egész életét végigkísérte 1956-os forradalmi múltja. Ez megviselte egészségét, 53 éves korában meghalt. Koszorús Oszkár beszédében kiemelte, a megtorlás sok orosházit is elért. Eddig 9 személyről tud, akik életüket vesztették a harcokban vagy a megtorlásban, ötvenen súlyos börtönbüntetést kaptak, rajtuk kívül még legalább húsz orosházi kapott 1 évet vagy kevesebbet és több orosházit ítélet nélkül tartottak fogva.
A beszédet követően Jankov Gyöngyvér igényesen összeállított énekes, furulyás műsorát hallgatták meg a jelenlévők, majd Laczki János evangélikus lelkész mondott imádságot. Végül a Fidelitas helyi elnöke, Csizmadia Ibolya, és a POFOSZ tagja, Szelezsán Mihály megkoszorúzta az emléktáblát, ami alá az emlékezők mécseseket helyeztek el.
