Szemléletváltás a szívekben – reformáció napi gondolatok a békési református esperestől, az orosházi gyülekezet vezetőjétől és az óvodavezetőtől.
A reformáció napjához kötődően évfordulót ünnepelt az orosházi református gyülekezet. A tízéves Forrás óvoda udvarán ebből az alkalomból harangot avattak, az ünnepség kapcsán a megyei esperes, a gyülekezet vezetője és az óvodavezető nyilatkozott.
Katona Gyula Békési Református Egyházmegye esperese igehirdetésében a belső értékekre hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a rendszerváltás nem jelentett gondolkodásbeli váltást.
– Amerre megfordulok sok helyen tapasztalom azt, hogy egyfajta elfordulás van ismét az egyházaktól, nem csak itt Békés megyében, ez országosan, sőt világszinten mérhető. Ennek az egyik oka talán az, hogy a rendszerváltása elsősorban a keretekre szorítkozott, és a belső szemléletmódra, az örök érvényű értékrendekre, amit többek között a Szentírás is közvetít, elég kevés hangsúly esett. Nekem meggyőződésem az, hogy ott lehet igazi rendszerváltás, akár kicsiben, – egy gyülekezet, város életében – ahol vissza tudunk fordulni azokhoz az örök érvényű értékekhez, amiket az idő már megpróbált. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarországon sok száz éven keresztül csak az egyházak működtettek oktatási intézményeket, vitték bele a maguk értékrendjét és ezek jól működő intézmények voltak. Az állami, a népi oktatás mindössze pár száz éves.
Azt viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban politikai felhangjai vannak ennek az ügynek. Hogy lehet ezt úgy kezelni, hogy ne szenvedjen csorbát a több száz éves hagyomány?
– Igen, ennek is látjuk a hátrányát, és talán éppen ez is indít sokakat arra, hogy nem egészséges kritikával fogadják az egyházi intézményeknek a létét. Azt mondom, hogy a mértéktarás és az önmérséklet mindenképpen fontos ebben a kérdésben, az egyháznak fölül kell emelkednie a politikán. A református egyháznak az a szerencséje, hogy nem felülről, hanem alulról szerveződik, a gyülekezet közössége dönti el azt, hogy átvegyen egy iskolát, egy óvodát, működtessen egy intézményt, vagy ne. Ez más egyháznál nem feltétlenül van így. Tehát helyi szinten kell úgy gondolom rendet tenni a fejekben, a szívekben, és akkor mindjárt jobban fog minden működni.
A család fontossága
– Nagyon hálásak vagyunk ezért az óvodáért, a gyülekezet nagyon régi, szinte évszázados vágya valósult meg azzal, hogy 10 éve a Forrás Református óvodát meg tudtuk alapítani – emelte ki Kovács Árpád református lelkész. A szívünkben meg volt az előkészület, hiszen a 19. században két oktatási intézménye volt az egyházközségnek. A gyülekezet tagjai 1922-ben alapot létesítettek az egy évtizeddel ezelőtti lépésnek.
– Nagyon hálásak voltunk és vagyunk Istennek, hogy ez az óvoda élhet és létezhet, és szolgálhat. Mert nem önös céllal jött létre, hanem azért, hogy azokat a szellemi, lelki értékeket, amelyeket a református egyház képvisel, azokat tovább adjuk, beleszeressük az emberek, a családok szívébe, mert nagyon fontos számunkra a család, mint intézmény, a gyermekáldás, és a gyerek mint értékhordozó. Jézus mondja, „Legyetek olyanok mint a kisgyermek, mert ha olyanok lesztek, akkor örökölhetitek Isten országát.” Mi felnőttek sokszor elfelejtjük, hogy voltunk gyerekek, elfelejtünk játszani, őszintén örülni, rácsodálkozni, ha mást nem, ezt meg tudjuk tanulni a gyerekeinktől. De nemcsak ezt, hanem imádságot, hitet, reményt, bizalmat, föltétlen bizalmat a jövőbe és az Úr Istenben. Mert ez az, ami megtart, és ez az ami tovább visz, és ezt próbáljuk mi itt a hétköznapokban tíz év óta művelni. Reméljük, a Jó Isten mosolyog ránk az égből, és úgy hisszük, lesz lehetőségünk arra, hogy ez a munka tovább folytatódjon – emelte ki Kovács Árpád.
Mit üzen a harang?
– 2002. szeptember 1-jén indult az óvodánk, 1 csoporttal, 2 óvó nénivel, 2 dajka nénivel, és 1 gazdasági vezetővel – beszélt a kezdetekről Tóth Józsefné óvodavezető. – 2004-ben lettünk 2 csoportosak, amikor is a tiszántúli kerület megvásárolta az épületet. 2006-ban már három csoporttal kezdtük az évet, azóta is töretlenül 75-80 kisgyerekkel és most már 11 felnőttel végezzük ezt a szolgálatot.
Az óvoda udvarán mit üzen a harang?
– Nagyon régi álmunk volt ez a kis harang, amit saját erőből tudtunk felállíttatni, hogy ékessége legyen óvodánk udvarának. Mint minden harang, ez is hívogat, hívogatja a leendő óvodásokat, a már elballagottakat Isten dicsőségére, a rajta lévő felirat: „soli Deo gloria” (egyedül Istené a dicsőség). Ez a harang amikor megszólal, mindig az Ő dicsőségét hirdeti. Itt a harang lábánál tartunk majd áhítatokat, ünnepségeket, betölt minden funkciót, ami eddig nekünk hiányérzetet okozott az óvodában.
