Február 11. a betegek világnapja. A gyógyuláshoz vezető kulcs a kezünkben van.
László Ágnes pszichológus a betegség fogalmának megközelítésekor a holisztikus szemléletet emeli ki, amely az embert egésznek tekinti, feltételezi testének, szellemének, gondolkodásának és érzelmeinek egységét.
– Ez a szemlélet mindig jelen volt a keleti orvoslásban, ma már nálunk is nélkülözhetetlen a betegségek kialakulásának megértésében és gyógyításában. Ma már nem lehet csak a testi betegséget, a megbetegedett szervet, vagy testrészt kezelni, hanem a beteget gyógyítjuk, egészségét kívánjuk helyreállítani, fenntartani.
A betegség arra figyelmeztet, hogy a testi, lelki és szellemi egyensúlyunk felborult. Azt üzeni, hogy energiáink fogytán vannak, valami nem jó, másképp kell csinálnunk, mint eddig. Tehát a gyógyuláshoz vezető kulcs a kezünkben van és ez a változás. Egyes betegségek kialakulását nagyobb mértékben befolyásolják a lelki tényezők, a stressz, ezeket pszichoszomatikus betegségeknek nevezzük.
A gyógyulást, azaz változást akadályozó tipikus problémák:
1. ha folyton a múlton vagy a jövőn rágódunk és elfelejtjük, hogy az élet MA van, elfelejtünk élni. Fontos megtanulni megélni a pillanatot, meglátni a világot úgy ahogy van, észrevenni, rácsodálkozni.
2. A gyűlölet, a harag megmérgezi a lelkünk, a „nem tudom soha megbocsátani” legyengít, megbetegít. A megtörtént dolgok nem változtathatók meg, de ezekhez való viszonyulásunk igen.
3. Mások és saját magunk nem elfogadása szorosan összefügg egymással és hozzájárul egyensúlyunk elvesztéséhez, tehát mások megértése, elviselése, a tolerancia nem más, mint saját árnyoldalunkra való rálátás a jelenben.
4. A negatív gondolkodás elveszi a jövőbe vetett hitet. Ha a múltbéli események közül mindig csak a rosszak jutnak eszünkbe, és ezeket vetítjük ki a jövőbe, majd a kedvezőtlen események bekövetkezésekor igazolni látjuk sejtésünket – „nem megmondtam, hogy ez nekem nem fog sikerülni” – olyan csapdába esünk, amelyből nehéz kitörni. Erősségeink, jó tulajdonságaink, értékeink ismerete nélkül nincs az a harc, amit megnyerhetnénk, ezért fontos, hogy megkeressük az erőforrásokat, mert ezekre támaszkodva lehetünk sikeresek a holnap harcaiban.
A holisztikus betegségkép felelősségvállalásra szólít fel bennünket. Még ha kellemetlen is számunkra a felismerés súlya, hogy igenis felelősek vagyunk saját érzéseinkért és gondolatainkért, és azok minőségi tartalmáért – azaz betegségeinkért –, még mindig jobb ez a teher a teljes kiszolgáltatottság érzésénél („a betegség bármikor csak úgy lecsaphat rám”).
