A természet sokszínűségét örökíti meg Palcsek István orosházi természetfotós.
Fészket lesni, őzagancsot kutatni, saját tapasztalatai mellett Fekete István könyvein keresztül felfedezni a természetet – így indult el Palcsek István azon az úton, melyen most is jár. Felnőve mérnökként, édesapaként is igyekezett minél több időt a szabadban tölteni és közben rátalált a fotózásra.
– 10 éve kezdtem el ismerkedni a természetfotózással. Megismertem a technikát, kitanultam a fotózást és sokat tanultam mások képeit nézegetve – idézi fel a kezdeteket Palcsek István.
Sok kép készült el azóta, elismerések, kiállítások vannak a fotós háta mögött. Ami azonban nem változott, az az öröm, amit a természet és a fotózás nyújt számára.
– Az évek alatt némi tapasztalatra szert tettem és készültek jó képek. Örülök, ha ezek másoknak is tetszenek, ha helyt állnak egy pályázaton. A lényeg azonban, hogy számomra élvezet a fotózás, életformámmá vált.
Hajnalban a környék csodáit kapja lencsevégre, néha órákon át hasal a les rejtekében, tőle karnyújtásnyira a madarak. Előfordul, hogy azonnal megvan a kép, amit szeretett volna, néha azonban nem készül egy sem.
– De ez egyáltalán nem baj, hiszen minden szabadban töltött óra élmény, mindig tanulok valami újat. Általában a környéken fotózom, így lehetőségem van többször is visszamenni egy helyszínre, újabb beállításokat keresek, más megoldást, hogy elkészülhessen az elképzelt fotó. Nagy szó, ha a fejben megtervezett képet valóra tudom váltani, ha megmutathatom azt a szépséget, amit én láttam. Kihívás, hogy újszerű kép szülessen, valami különleges, ami eddig nem. Ezért fontos törekedni arra, hogy mindig jobb legyél, nem lehetsz elégedett magaddal. Ez visz előre – mondja.
Palcsek István 1968-ban született Orosházán. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola után a soproni székhelyű Erdészeti és Faipari Egyetem székesfehérvári főiskolai karán tanult földmérő szakon. 10 éve fotózik, 2008 óta tagja a Magyar Természetfotósok Szövetségének (naturArt).
Gémeskút felett cikázó villám, virágszirmon hintázó harmatcsepp vagy zsákmányát elejtő ragadozó madár – szebbnél szebb, különleges hangulatot árasztó fotók sora. És nem csupán Orosháza környékéről. A fotós másik kedvelt helye az erdélyi Pádis. A határhoz közeli festői fennsíkon elfeledkezhet a külvilágról, csak a természet és a fényképezőgép létezik.
– Azok a természetfotók állnak közel hozzám, melyek nem csak a jó szemmel és kézzel készülnek, hanem szívvel is. Most is Pádisra készülök. Fejben már megvan a kép, amit szeretnék megfotózni.
