Három héttel ezelőtt, erősen lefogyva és fáradtan ért haza az orosházi Lénárt Léna Ferenc és dunaújvárosi társa, Matulai György indiai kerékpárútjáról. Léna a fotókat mutatva mesélt az útról.
Mikor Orosházára hazaértél, alig ismertelek meg, úgy néztél ki mint egy 70 éves öregember. Azóta már kissé összeszedted magad.
Kezdem én is érezni, hogy visszatér az erőm. Hiába, a magyar konyhának nincsen párja a világon.
Nagy vehemenciával mondtad pár hónapja, hogy életed nagy álma eljutni Indiába Kőrösi Csoma Sándor sírjához. Hazaérve most is így gondolod ezt?
Persze, hiszen megvalósult az álmom, bár kicsit nehezebb körülmények között, mint ahogy gondoltam. Tavaly Kína sem volt semmi, de ehhez képest egy könnyű hétvégi szalonnasütésnek tűnik így utólag.
Hó, eső és hatalmas bukás
Nézzük szép sorjában. Indulás után átmentetek Erdélybe.
Az első célállomás Csomakőrös volt, Kőrösi Csoma szülőhelye, ahol az általa ültetett két fa tövéből vettünk földet és összekevertük az orosházival. Innen áttekertünk Bulgárián, ahol a negyedik napon szakadni kezdett a hegyekben a hó és nagyon hideg lett. De ezzel nem volt különösebb gond, erre felkészültünk. Törökországban azonban már ízelítőt kaptunk a nehézségekből. Hegyek között, brutális emelkedőkön haladtunk, az egész országban nem találtunk sík szakaszt. Ráadásul több mint 1 hétig nem is láttuk a napot, végig szakadt az eső. Egyébként Törökország szenzációs: tisztaság, rend van, az utak olyanok mint a biliárd asztal, az emberek pedig vendégszeretőek és kedvesek. Fantasztikus élményekkel gazdagodtunk.
Ha jól emlékszem a Facebookos beszámolódra, itt volt a bukásod, ami majdnem véget vetett az útnak.
Egy hosszú szerpentin tetején, több órás hegymenet után végre jött a leejtő. Kicsit szállingózott a hó, így indultunk lefelé. Élveztem a sebességet és ekkor elkövettem azt a hülyeséget, hogy egy pillanatra kiengedtem a féket. Azonnal begyorsultam több mint 60 kilométeres sebességre, és hiába húztam tökig a fékkart, nem lassultam. A keró eleje beszitált majd megcsúszott és az út menti sziklának vágódott. Nekem szerencsém volt, a másik oldalra estem, de a lábam így is csúnyán lehorzsoltam. Az első kerék totál összetört, azt sem tudtam mit csináljak. Megállt egy autós, aki bevitt a közeli városba, itt nagy nehezen találtam a sikátorokban egy szerelőt. Csodát csináltak: egy teljesen más felnit tudtam venni tőlük, amit ők belevarázsolták a kerómba, még most is az van benne.
Lelőtték Bin Ladent, ezért kihagyták Pakisztánt
A törökök után jött Irán. Indulás előtt sokat beszélgettünk erről az országról, nagy várakozások voltak benned.
(klikk a teve púpjára több képért)
Irán katasztrófa volt. Szinte az egész ország kősivatag, mindent a katonák irányítanak és ellenőriznek. Állandóan igazoltattak, többször bevittek minket a rendőrségre, volt hogy hosszú kilométereken át pár méterre mögöttünk jöttek autóval. Szörnyű volt látni azt is, hogy a nőket semmibe veszik. Megálltunk pihenni, a napszemüvegemet a bicikli ülésére tettem és hátat fordítottam nézelődni. Egy katona odajött és elvette a szemüveget. Mikor szóvá tettem, egyszerűen csőre töltötte a géppisztolyát és rám tartotta. Jobbnak láttuk továbbállni. A sivatagban napszemüveg nélkül azonban megbolondulsz, annyira vakít minden. Így mentem egy napig, majd egy kisvárosban venni akartam, de minden zárva volt. Végül egy ottani ember adott egy szemüveget ami csupa cementes volt, alig lehetett átlátni rajta, de megoldottam az utat azzal. A kistelepüléseken egyébként az emberek ott is barátságosak, könnyen kaptunk szállást és ételt minden este. De a diktatúra nagyon komoly.
Pakisztánt viszont kihagytátok, bár a tervben benne volt hogy ott is tekertek.
Az iráni-pakisztáni határ előtt voltunk pár kilométerrel, amikor egy pihenőhelyen láttuk a tévében, hogy az amerikaiak kivégezték Bin-Ladent. Ennek ellenére gondolkodtunk azon, hogy belevágunk, de jöttek itthonról az sms-ek, hogy ne menjünk mert veszélyes és vadásszák a külföldieket. De igazán a helyiek győztek meg minket. Azt mondták, tökéletes öngyilkosság bemenni Pakisztánba biciklivel, mert az ottani bandák azonnal lelőnek minket. Nekik elhittük, így nem volt más választásunk, visszarepültünk Teheránba, onnan Dubaiba, majd Indiába, Bombay-be.
Ellentétek: India és Nepál
Innen még több mint 2000 kilométer volt a végcél. A beszámolóid szerint azonban India sokkolt benneteket.
Az az ország maga a káosz. Sokat láttam már, de nekem is óriási meglepetést okozott, én még így soha nem szenvedtem meg. +40-45 fokban és hatalmas párában tekertünk hetekig, sokszor csak 30-40 kilométert tudtunk menni naponta. India közepén bekaptuk a monszunt, ami keményen feladta a leckét. Mindenhol szemét, az emberek az út szélén végzik a nagydolgukat, de a wc papírt nem is ismerik. 5-6 éves gyerekek dolgoztak a téglagyárban, láttunk 10 év körüli kislányt csákányolni útépítésen. Olyan fotót is csináltam, hogy egy kislánynak alvás közben mászkáltak a szájában a legyek. Európai embernek elképesztő az az ország.
Ilyen körülmények között mit ettetek és ittatok?
Ez volt az egyik legnagyobb probléma Indiában. Útszéli kifőzdék voltak tragikus körülmények között. Volt olyan, hogy Gyuri leemelte egy tálnak a fedelét, hogy megnézze mit lehet enni, és egy hatalmas patkány ugrott ki belőle. A kaják tele voltak bogárral és minden egyéb élőlénnyel. Csoda, hogy nagyobb fertőzés nélkül megúsztuk. Borzasztóan erős minden ételük, sokszor kínszenvedés volt nyelni is. Le is fogytunk mindketten több mint 15 kilót. Aztán rájöttünk, hogy a mangó nagyon finom és laktató, úgyhogy az lett a fő eleségünk.
Ahogy olvastam, nem kerültek el a sérülések.
Nem is igazán sérülés volt, a testemen több helyen lett gennyes csomó, de a bal lábamon ez hatalmasra duzzadt. Keresnünk kellett egy helyi orvost. A rendelőjében volt egy ágy és egy függöny. Ennyi. Érzéstelenítő nem akadt, így Gyuri fogott le, az orvos meg ököllel kinyomta a gennyet a sebből. Azt hittem ott maradok, de nem volt más választásom.
Nepálról viszont áradoztál minden üzenetedben. Ennyire más a két ország?
Ahogy átértünk, megszűnt a hatalmas tömeg, az emberek szépek, tiszták, ápoltak voltak. Nepál elképesztő, már-már meseszerű ország, csak néztünk ki a fejünkből. Gyurinak gyerekkori álma volt Nepál, és ez teljesült, aminek én is nagyon örülök. Az első 80-100 km még könnyen ment, de utána jött a Himalája. Ilyet még nem éltem, valami elképesztő kaptatók voltak a hegyekre az őserdőn keresztül. Szavakkal nem lehet leírni, mennyire csodálatos élmény volt. Kathmanduban töltöttünk két csodálatos napot, onnan pedig visszatekertünk Indiába és célba vettük Darjeelinget.
Itt újabb nehézséggel kellett szembenéznünk: Darjeelingbe három út visz fel. Elindultunk az elsőn, de 40 kilométer után meg kellett állnunk, mert egyszerűen leszakadt a hegy és elvitte az utat. A másik út is járhatatlan volt, végül nagy nehézségek árán és a helyiek segítségével jutottunk fel a városba, ahol padlót fogtam azon, hogy mindenki tudja hol van Kőrösi Csoma sírja.
Mindenki tudja ki volt Csoma
Mit éreztél a sírnál állva?
Elszorult a torkom, könnybe lábadt a szemem, remegett a kezem. Fantasztikus érzés volt ott állni az egyik legnagyobb magyar sírjánál, amin sok magyar szalag és üzenet van. Én is rákötöttem a magyar szalagot és odatettem az Orosháza címeres zacskóban a földet.
A hazafelé út már könnyen ment?
Két napot pihentünk a városban. Repülővel mentünk Delhibe, onnan Moszkvába, majd haza Budapestre. A végén még volt egy kis gond, nem érkeztek meg a kerékpárjaink, elég idegesek voltunk emiatt. De másnap megkaptuk őket. A repülőtéren sok barát fogadott bennünket kenyérrel és pálinkával, nagyon jó érzés volt.
Ismeretlenként vágtatok bele az útba Gyurival. Milyen volt a hangulat és az összhang köztetek?
Fizikálisan és szellemileg ez az út nagyon megviselt mindkettőnket. Volt feszültség, vita és súrlódás emiatt, ő inkább igyekezett volna, én sokszor megálltam fotózni, filmezni, beszélgetni. De komoly konfliktusunk nem volt, hiszen egymásra voltunk utalva és a problémákat mindig közösen oldottuk meg. Gyuri 57 évesen megcsinálta a 8394 kilométert, ami előtt megemelem a kalapomat. Fantasztikus sportember. Teljesen más világban élünk, ez végig érződött. Úgy is mondhatnám, hogy ő volt John Travolta én meg Jim Morrisson.
Ha még több fotót akarsz látni, klikkelj ide.
