A Városházi Galériában április 21-e és május 30-a között Györffy Orsolya képzőművész kiállítása látható.
A tárlat megnyitóját csütörtökön délután tartották meglehetősen nagy érdeklődés mellett. A szervezők szándéka szerint ebben a kiállító térben sorra bemutatkozhatnak a város alkotói.
Megnyitójában dr. Pető Zoltán egyetemi tanár Picassót idézte, aki a naplóíráshoz hasonlította a festészetet.
– Évek óta ismerem Györffy Orsolya sajátos naplóírását, sok talánnyal, rejtéllyel, fantáziával, tehetséggel.
Bartókot idézve a tehetségről is szólt, amely – vélekedése szerint – akkor értékes, ha látunk is belőle valamit. A megnyitón az is kiderült, hogy az alkotó sokáig nem hitt tehetségében. A tanár úr örömmel nyugtázta, hogy színekhez nyúlt a művész, aki régi és új műveket is tárt a közönség elé.
– A rejtőzködés jeleinek lazulása lehet az is, hogy az emberábrázolásai során tekintetek néznek ránk a képekről – tette hozzá. – Munkáinak jellemzője ugyanakkor a sajátos, halk humor is.
Márai Füveskönyvéből való idézettel nyitotta meg a tárlatot: „Nagy cselekedetre szántad el magad: elhatároztad, hogy kimondod, amit megismertél. Világgá akarod kiáltani életed titkos, belső meggyőződését. Odaállsz az emberek elé, mert így határoztál, és kimondod végre az igazat. Vállalod a harcot. … Csak egyről ne feledkezz meg soha: a világ rettenetes torzító tükör is. … mindig csak te tudod, mit is akartál igazán, mit akartál mondani. A világ mindig annyit ért, és lát a szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes torzító tükre felfog, és visszatükröz.”
Grafikák, akril és olajképek, színes és lavírozott tusképek előtt Györffy Orsolya óvatosan fogalmazott arra a kérdésre, hogy ki is ő valójában: törékeny nő, akit a valóságban látunk, vagy az az erős, lendületes ember, akinek meglehetősen markáns vonalvezetését többen is kiemelik:
– Az emberek többsége nem tárulkozik ki, a művészeten keresztül viszont valamit el lehet mondani magunkról, a befogadó eldöntheti, kit ismert meg belőle.
