A Városi Képtárban pénteken jubileumi kiállítás megnyitójára gyűltek össze ismerősök, művészetkedvelők: Horváth János festőművész 70. születésnapját (is) ünnepelhették az 50 év a színek világában című összefoglaló tárlata kapcsán.
A zsúfolásig telt kiállító teremben a köszöntések sorát dr. Dancsó József polgármester kezdte, a megnyitót Koszorús Oszkár helytörténész tartotta. A rendezvényen Csernai Lajos klarinét muzsikáját is hallhattuk, zongorán közreműködött Lestyán Mihályné, verssel Birki Erika gazdagította a programot. Horváth János ez alkalomból a városnak adományozta Mindennapi címet viselő olajképét és az Orosházi madonna című képét.
Horváth János 1941-ben született Szentesen, 1964 óta él Orosházán. Az Orosházi Festők Csoportjának egyik alapító tagja. Az alföldi festészet hagyományait követi. Olaj, pasztell, akvarell technikák mellett grafikával, linómetszéssel is foglalkozik. 35 éven át vezetett szakköröket, alkotói táborokat. Külföldön és belföldön számos egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. Alkotói munkája elismeréseként többször is részesült kitüntetésben.
Az eseményen a városi televízió az ünnepeltet, családját és alkotótársakat is megszólaltatta, a riport a Paletta április 28-i műsorában látható.
Részletek Koszorús Oszkár megnyitó beszédéből
Horváth János öt évtized alatt igen gazdag életművet hozott létre. Nem eshetünk a számok bűvöletébe a minőség helyett, mégis el kell mondanunk, hogy János az eddig létrehozott talán ötezer munkájából, a Képtár két termében most mindössze 82 alkotását tudja bemutatni. Ennek ellenére igyekezett átfogó képet adni pályafutásáról.
Képzőművészeti stúdiumait szülővárosában kezdte. Egy évtizedig Katona Kiss Ferenc és Tokácsli Lajos tanár urak szakkörét látogatta, akik mindketten Rudnay Gyula növendékei voltak a Képzőművészeti Főiskolán. Számára az óriás – ő fogalmazott így – Csáki- Maronyák József. Akit már itt, Orosházán ismert meg, s akitől sok jó tanácsot kapott. A Mester megnézte Horváth festményeit, elmondta véleményét, dicséreteit (jól komponálsz, szép színvilággal dolgozol, stb.), de megfogalmazta kritikáit is. Az idős mester kitüntette barátságával, mikor azt mondta neki: „az én ajtóm előtted mindig nyitva áll.” Horváth az általános iskola elvégzése után dolgozni kényszerült, nem volt lehetősége a továbbtanulásra. Vasúti pályamunkásként kezdte, majd kitanulta a műbútorasztalos szakmát, Hódmezővásárhelyen szerzett szakmunkás bizonyítványt. Szentesen a honvédség mint asztalost, polgári alkalmazottként foglalkoztatta. 1964-ben Orosházán megszüntették a tüzérséget, a szentesieket költöztették ide. A 23 esztendős Horváth János így került Orosházára. Napi munkája után kapcsolatot keresett a szárnyait bontogató Fiatal Orosházi Festők Csoportjának tagjaival, összebarátkozott Dénes Sanyival, Fekete Jancsival, Feldmann Tibivel, Szűrszabó Elekkel és másokkal is. A kultúrház igazgatója, Feldmann József mellett a múzeumigazgató, Nagy Gyula is felkarolta őket. A 60-as évek közepétől rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosított nekik. Ez mindig jelentős helyi esemény volt. Emlékszem, milyen sokan szorongtunk ott egy – egy megnyitón.
A múlt hét közepén vettem kézhez a mai kiállításra szóló meghívót. Másnap reggel – egy előzetes beszélgetést előkészítendő – felhívtam telefonon Huba utcai lakásukat. Felesége, Mária vette fel a kagylót és azt mondta: – Jancsi ilyenkor már nincs itthon, a Zombai utcai műteremben dolgozik. Nem tud meglenni munka nélkül, csak így érzi jól magát, az ő élete a festészet.
Az évtizedek folyamán több elismerést is kaptak. A csoport és egyénileg Horváth János is. János többek között elnyerte Gyula Város nagydíját, az Amatőr Képző-és Iparművészeti kiállítás Nívódíját, a Magyar Néphadsereg Képző-és Iparművészeti kiállításán az olajfestmény kategóriában első díjat kapott, majd ugyanott részesült a grafikai nagydíjban is. Itthon elnyerte az Orosháza Művelődéséért emlékplakettet, az Orosháza Kultúrájáért elismerést valamint a Magyar Kultúra Napján szintén Orosházán vehetett át rangos kitüntetést.
Azt mondja, a művészetet egy egész életen át gyakorolni kell. Mikor megkérdeztem, mik a tervei, Czóbel Béla festőművész 90 éves korában tett nyilatkozatát említette: „szeretnék megtanulni festeni.”
