Különböző stílusban alkotott portrék, tájképek. A vásznakról egy élet munkája köszön vissza. Április 4-én szinte teljesen megtelt a Városi Képtár Feldmann Tibor Emlékkiállításán. A sorok között egykori tanítványok, ismerősök, barátok és a művészet iránt érdeklődők foglaltak helyet, hogy alkotásain keresztül emlékezzenek meg Orosháza művészeti életének egyik legmeghatározóbb alakjáról.
Ötvenedik születésnapjára rangos kiállítással készült a város 1995-ben. Feldmann Tibor azonban sajnos ezt már nem élhette meg, hiszen két nappal születésnapja előtt elhunyt. Gonda Géza április 4-i megnyitóbeszédében azonban kiemelte, alkotásain keresztül így is velük volt azon az 1995-ös napon. Éppen ez volt a célja a mostani kiállításnak is. Feldmanné Varga Mária elmondta, akkor hal meg igazán valaki, ha elfelejtik. A festőnő pedig így szeretne gondoskodni arról, hogy férje örökké éljen a képein keresztül.
– Csodálatos érzés itt látni ezeket az alkotásokat. Amikor kész lettünk a kiállítással körülnéztünk, és akkor láttuk, milyen remek képeket is tettünk ki a falra. Kell nekik ez a hely, hisz a műteremben nem így érvényesültek – mondta Feldmanné Varga Mária. – Tibornak nagyon sok ismerőse volt annak idején, a város meghatározó alakjaként emlékeznek rá. Ők érkeztek ma ide. A jelenleg kiállított képek tulajdonképpen felölelik munkásságát: vannak portrék, olajfestmények és akvarellek. Mindegyik a kedves a szívemnek – árulta el, majd hozzátette, az alkotás, legyen bármilyen, fontos. Boldogságot ad annak is aki csinálja, és annak is, aki megcsodálja. A férjének is ez volt az élete, nem volt olyan nap, hogy ne alkotott volna.
A kiállítás megnyitóján elsőként Józó Tamásné, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, majd Varga Gábor gitárjátéka következett. A festő életéről, és arról, hogyan találkozott vele Gonda Géza ejtett néhány gondolatot.
– 1976-ban ismerkedtünk meg igazán, majd eltelt néhány év és 1981 augusztusában egy bizottsági ülés után, ahol a kinevezésemről volt szó, Tibor megvárt a kultúrházban az irodámban. Azt mondta nekem, hogy most lediktálja azt, mit kell tennem annak érdekében, hogy a festő csoport sikeres legyen. Mondtam neki, hogy ma inkább beszélgessünk és megígértette velem, hogy bármilyen megnyitó szöveg van, azt mindenképp írjam le és őrizzem meg. Ezt tettem most is – kezdte köszöntőjét Gonda Géza.
Feldmann Tibor élete során nem tétlenkedett, minden percet az alkotásnak, a festészetnek szentelte, mielőtt ötvenéves korában itt hagyta szeretteit, barátait. Feldmanné Varga Mária elmondása szerint imádta Orosházát, igazi lokálpatrióta volt. 1963-ban egy csoportot is létrehoztak társaival Fiatal Orosházi Festők néven, melynek utolsó tagja, Horváth János is jelen volt az április 4-i megnyitón.
Fotók: Nagy Kristóf
