A Költészet napján, hétfő délelőtt egy méltatlanul elfeledett orosházi költőre, Jászay-Horváth Elemérre emlékeztek Táncsics utcai szülőházánál.
A város iskoláiból érkezett jóhéhány irodalom után érdeklődő diák jelenlétében Károlyi Fülöp Béla, a Táncsics gimnázium címzetes igazgatója mondta el gondolatait a költő emléktáblája előtt.
– Valaha nem kellett a versnek külön ünnepet teremteni, mert a vers a mindennapokban is támasz volt, ősi sámánénekeink, lakodalmasaink, verses meséink bizonyítják, hogy az emberi lélek támasza, menedéke, örömforrása volt a vers. Mert a vers maga a szépség. A szépség maga a költészet, és a költészet csupa szépség. A vers, a dal, a líra a szavak legszebb jelentését kibontva: a világ szépségeit leíró, megénekelő alkotások – mondta. Úgy fogalmazott, hogy a költészet igazán jó társ, ha látjuk magunk körül a szépséget, de segít akkor is, ha elfogyott lelkünkből a harmónia utolsó cseppje.
Jászay- Horváth Elemér 1888. december 24-én született Orosházán, és 1933. április 10-én halt meg Budapesten. Tizenkét éves korában veszítette el édesapját, s ettől hirtelen felnőtt lett, s zárkózott ember. Budapesten jogot tanult, verseit már igen korán írja. Pesti tartozkodása idején keresett kapcsolatot az 1908-ban indult Nyugattal, s ettől kezdve, 1909-től rendszeresen közlik verseit, az 1910-es évek végéig, mikor is elapad költői vénája.
A rövid megemlékező beszéd után Zalai Mihály alpolgármester és Hotoránné Fekete Gabriella könyvtárigazgató megkoszorúzták a ház falán lévő emléktáblát.
– A versre, Jászayra emlékező koszorúnkat elhelyezve, arra gondolunk:”A szépséget megérző lélek rezdülése a költészet.” Hirdessük, hogy naponta olvassunk egy verset – mondta zárásként Károlyi Fülöp Béla.
Jászay-Horváth Elemér emlékének ápolására hirdettek versíró pályázatot. A részleteket itt találod, míg a pályázat Facebook oldalán rengeteg érdekességet és hírt olvashatsz.
