Történelmi megemlékezést tartott a Fidelitas orosházi szervezete március 14-én este a művelődési ház melletti Petőfi szobornál.
A közel 60 érdeklődő a beszédek előtt meghallgatta Csizmadia Ferencné külön erre az alkalomra írt ünnepi sorait.
Elsőként Rónaszéki Nóra a Fidelitas Békés megyei választmányának elnöke lépett a mikrofon elé. Beszéde elején kiemelte: már a forradalom első évfordulóján, 1849-ben megemlékeztek a magyarok március 15-éről, hisz az egy évvel korábbi események a nemzet számára sorsfordító pillanatok voltak. Úgy fogalmazott, hogy a márciusi ifjak a szabadság eszméjéért küzdöttek, hisz március 15-e a fiatalság napja. Kiemelte, hogy a 12 pontban gyökereznek az 1848-as április törvények, a későbbi kiegyezés főbb pontjai, az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági sikere és a fél évszázados békés korszak, míg tágabb értelemben véve ezekből született meg a polgári Magyarország, a régivel szemben álló új világ.
– Még egy esztendeje sincs, hogy a régi világot példa nélküli együtt akarással, összefogással, közös mozdulással mi is leromboltuk. Most rajtunk a sor, hogy az előttünk járó generációk nyomdokain mi is felépítsük az új világot magunknak – zárta beszédét Rónaszéki Nóra.
Másodikként Ágh Péter a Fidelitas országos elnöke, országgyűlési képviselő szólt az egybegyűltekhez. Beszéde elején hangsúlyozta, hogy 163 éve minden március 15-én kitesszük a zászlót az ablakokba, kitűzzük a kokárdát, hogy megéljük a magyarságot, mely minden nemzedéknek mást jelent. Emlékeztetett, hogy volt egy olyan elképesztően bátor nemzedék, mint az 1848-as, akik hozzáfogtak az ország teljes társadalmi, gazdasági és politikai átszervezéséhez.
– Mindannyian szeretnénk hozzájuk hasonlítani, hisz merészségük felfoghatatlan, mert miközben idegen hatalom alatt voltak, megálmodták Magyarország megújítását, függetlenségét – hangsúlyozta.
Párhuzamba állította az 1848-as hősöket az 1956-os forradalmárokkal, akik szintén mindenüket kockára tették azzal, hogy kiálltak az országért. Meglátása szerint számukra a sikert az összetartozás és a haza iránt szeretet, míg a nehézséget a túlerő és a zsarnokság jelentette.
– A mi nemzedékünknek másfajta nehézségekkel szembenézni. Nekünk a szabadságért nem idegen erőkkel, hanem az országot gúzsba kötő adóssággal kell megküzdenünk. Ezért ma az összetartás ahhoz kell, hogy legyőzzük azt a nyomasztó adósságot, amely láncra köt bennünket, amely miatt nem tudjuk magunkat szabadnak érezni. Számunkra a nehézséget az örökölt adósság, a sikert a talpra állás jelentheti. Kivételes pillanat, hogy ezt a választó vonalat mi magunk, szabadon, függetlenül, az új alkotmánnyal húzzuk. Gyermekeink számára olyan hazát teremthetünk, amely minden tekintetben szabad. A mi kiállásunk a nemzetért ez lehet – zárta beszédét Ágh Péter.
A megemlékezés végén Kovács Árpád református lelkész mondott rövid imát, majd Vidákovics Evelin énekelte el a Nemzeti dalt. A szózat dallamai után pedig a megemlékezők gyertyát gyújtottak a Petőfi szobor előtt.
