Ragyogó idő fogadta március 15-én az 1848-49-es forradalom és szabadságharc városi ünnepségén megjelenteket.
Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően az Orosházi Fúvószenekar játékával kezdődött meg a rendezvény. A vendégek köszöntését követően a város polgármestere, Dávid Zoltán mondott emlékező beszédet. Ebben feltette a kérdést a jelenlévőknek, hogy van-e olyan magyar széles e világon, aki ne ismerné a Nemzeti dal sorait? Van olyan magyar, aki ne ismerné Petőfi Sándor nevét? Aki ne hallott volna a 12 pontról? Aki ne tűzné büszkén a szíve fölé a nemzeti színű kokárdát?
– Nincs. És nincs olyan, aki ne emlékezne tisztelettel a márciusi ifjakra. Bátorságukra, amivel fordítottak egyet a magyar sorson és az áldozatukra, amivel megfizették népünk szabadságának árát – hangsúlyozta a polgármester, majd beszédében felidézte a forradalom és szabadságharc orosházi vonatkozását, amikor az 1848-ban itt élők tudomást szereztek a fővárosban történtekről. Március 18-án kapta kézhez Mikolay István lelkész Pesten élő fia levelét, aki részletesen beszámolt neki az eseményekről.
És miután a hírt megtudták a megye fiai is, a forradalom ügye mellé álltak. Kiemelte Kossuth Lajos és Batthyány Lajos nevét, akiknek köszönhetően megfontoltan zajlott az átalakulás és az ország nemzetgyűlést választott. Ám amint módja volt rá, az uralkodó visszalépett. Így aztán nemcsak szavakkal, hanem tettekkel és fegyverrel is küzdeni kellett a szabadságért. Békés megyéből is több ezer ember csatlakozott a nemzetőrséghez és ősszel már fegyvert kellett fogniuk, hogy a kivívott jogokat megvédhessék.
– Tudjuk, hogy a túlerő végül legyőzte a szabadságharcosokat és a megtorlás kegyetlen volt. De a forradalom történetéből megtanuljuk azt is, hogy milyen rendkívüli dolgokra vagyunk képesek együtt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, hőseiről, az áldozatról, amit a magyar jövőért hoztak, azóta is megemlékezünk minden márciusban. Ezekben a napokban az óvodákban, iskolákban a forradalomról beszélgetnek a pedagógusok a gyermekekkel. Elkészülnek a piros-fehér-zöld zászlók, elolvassák a Nemzeti dalt. A szülők elmesélik fiaiknak és lányaiknak, hogy miért tűzzük ki a kokárdát. És ez így van rendjén, ennek így kell lennie – sorolta Dávid Zoltán.
A polgármester emlékező beszédét egy Jókai Mór idézettel zárta: Míg magyar él, míg szabad ember él e honban, kegyelettel fognak visszagondolni ez évre, annak történelmére s történetalkotó alakjaira. Ezt követően először az Eötvös József Katolikus Általános Iskola diákjai és pedagógusai adtak elő színvonalas ünnepi műsort (a felkészítő pedagógus Tóthné Somogyi Mária volt), majd a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Szélpál Szilveszter lépett színpadra.
A rendezvény végül az ilyenkor szokásos koszorúzással zárult, a fúvószenekar zenéjétől kísérve helyezték el az emlékezés koszorúit a városi szervezetek, pártok, nemzetiségi önkormányzatok, egyházak és oktatási intézmények képviselői.
