Marica – akit vártunk

A lovas színházáról ismert Pintér Tibor színész társulata járt Orosházán, a Marica grófnő című operettel a műfaj kedvelői elégedettek lehettek.
A bonviván szerepben éneklő Pintér szerint a nézők azért nem csalódnak, mert tudják mire ülnek be. Az utazó színházakkal nem számítanak parádés díszletre, jelmezre, ők annál több lelkesedéssel, és énektudással bizonyítják, hogy ennek a színháznak is helye van a palettán. (Apropó, a városi televízió aktuális Paletta című kulturális műsorában látni is lehet, miről beszélünk.)
Az orosházi közönség is jobbára őszülőbe hajlott, akik nem először hallották a népszerű dallamokat. Aki kikapcsolódásra szánta az estét, és újra akarta látni a romantikus történetet, a szép muzsikára vágyott, az jól érezhette magát.
Aki szőrözni akart, láthatta, hogy a díszlet inkább csak idézi az operettek világának csillogását, valószínű, hogy nagyon megválogatták, mennyi fér egy kamionba, amivel útra lehet kelni. A nagy kék háttérfüggönyt talán érdemes lett volna egy húzóval hátrébb tenni, hogy a múltidézés közben oda forduló bonviván ne legyen enyhén szólva mulatságos, amint kvázi a messzibe réved – miközben orra előtt a gyűrött textília.

A jelmezek is korrektek, ám mégis mindez kevés ahhoz, hogy sikerüljön azt a mesevilágot megjeleníteni, amelyben nem természetellenes az idealizált nő-férfi viszony, a fél perc alatt való lerészegedés és megrészegülés, az egyszerű karakterek világlátását idéző komikum. Ha a színészek is csak alulról érik el a mércét, nagy feladat hárul a nézőre, hogy képzeletével kiegészítse a képet 100-ra. Tuti kivétel lehetett volna a Zsupán Kálmánt játszó, valódi komikummal megáldott Mező Zoltán, ha igazi partnerének tekinti a tiszttartót játszó Pintér. (De ő sajnos mindenkit csak dobogónak használt, amelyre felállva biztosan jól hallatszik a hangja, amit imád.) A kellő erő Borsos Kittiben (társalkodónő) is megvolt, ám tudjuk, ehhez a szerephez ő kb. húsz év múlva érkezik meg igazán. Kevesebb erő volt Mádi Piroskában (Marica), akinek – szintén Pintér erőszakos vadsága miatt – esélye sem volt arra, hogy valóban elhitesse, amit tesz, megalázó a férfira nézve. Ha partnere „alá megy”, sebezhetőnek láttatja magát, akkor lett volna, mert külső adottságai megvoltak hozzá.
Mindezekkel együtt, aki szőrözni akar, az is belátja, hogy még az operettben is csak „éppenhogy” összejön minden, és az élettől ez nem várható el, úgyhogy azt mondja: akinek tetszett, váljon egészségére, örömére, szórakozására. A többiek meg vigasztalódjanak mással…