Revansot vett Lúdas Matyi

Az ExperiDance táncosai olyat mutattak, amit ritkán lát ez a város.
A Márton-napi ludasságok előestéjén lépett fel november 12-én a művelődési központ színháztermében az ExperiDance Tánckar, akik a Revans című darabjukkal érkeztek.
Konkrétan már az első tánccal elbűvöltek. A profizmus áradt a színpadról minden tekintetben. Lúdas Matyi történetéhez bátran hozzányúlt Román Sándor koreográfus, nem a hagyományos, tudatunkban élénken élő mese látványát és hangulatát vitte színpadra. A szünetben hallottam is olyan nézőt, aki furcsállotta ezt a fajta megközelítést, de véleményem szerint pont ez az újítás volt a varázsa.
A zenék minden egyes epizódnál telitalálatnak bizonyultak. Alapvetően a népi hagyományokra épülő zenékre táncoltak, ám azokat minden esetben merészen újrahangszerelték – mely szintén előnyükre vált. Élesen elkülönültek egymástól – mind zenében, mind jelmezben, mind látványban – Lúdas Matyi és Döbrögi jelenetei. Míg előbbi a népi vonalat vitte, addig utóbbi a nagyvilági életet hivatott megjeleníteni. Mindkettőnek megvolt a maga varázsa, melyet a táncok csak erősítettek. A dzsessz zene és a futurisztikus hangzások tökéletes egyensúlyban voltak a népzenével. Egyik sem tolakodott a másik elé, szinte patikamérlegen mérték ki minden egyes másodpercét.

A jelmezek sokszínűsége, ötletessége szintén lenyűgöző volt. Az ember sokszor csak kapkodta a fejét, nem is nagyon tudtam néha hova nézzek, hiszen a főszereplők szólótánca mögött folyamatosan élt és lüktetett a színpad. Apropó színpad: az gyorsan lejött, hogy ez a produkció nem az orosházi színpad méretéhez lett megtervezve, jóval nagyobb terekben gondolkodott a koreográfus. Ezért volt néha olyan érzésem, hogy kissé zsúfolt a tér. A jelenetek közben bizony akadt olyan, hogy összekoccantak a táncosok, vagy éppen maga Döbrögi uraság rúgta le az egyik lámpát. Azonban az is a profizmust jelzi, hogy mindezen apró problémákat tökéletesen áthidalták a táncosok, és ezek az apró malőrök mit sem vontak le az előadás értékéből.
Fantasztikus megoldásokat alkalmaztak a veréseknél. Minden tisztán érthető volt, pedig egy szó, annyi sem hangzott el a színpadon. A tánc mindent kifejező ereje azonban pontosan láttatta velünk nézőkkel, hogyan is adja a nép fia háromszor is vissza azt, amit jogtalanul kapott.
Meg kell jegyeznem, hogy az előadás savát-borsát a kiváló művészi alakítások mellett a technika professzionális alkalmazása adta. Sajnálom, hogy a művelődési központban nincs ilyen jellegű technikai háttér, – erről nem az ott dolgozók tehetnek – mely kiszolgálhatna egy ilyen vagy hasonló produkciót. A technika nélkül az egész előadás csupán lendületes tánc lett volna. A komoly és kiválóan megkomponált fényjátékkal azonban plusz kifejező erőket mozgósítottak, a hangulatváltozásokat, a lélek belső vívódásait vagy éppen örömeit látható síkon jelenítették meg. Egy modern produkcióhoz már elengedhetetlen a technika bevetése, amit ez az est is bizonyított.
A szervezők részéről tökéletes választás volt a tánckar meghívása, ritkán látni ennyire színvonalas produkciót Orosházán. Remélem, jönnek még hozzánk.