Október 31-e a reformáció napja. Luther Márton 1517-ben ezen a napon indította el az egyház megújításának mozgalmát.
A reformációról Kovács Árpád református lelkész osztotta meg gondolatait.
„1517. október 31 – Európa történelmében új fejezet kezdete. Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes, gondolkodó ember tovább mert látni kortársainál, megfogalmazta kora társadalmának (egyházi életének) kritikáját, és mert tenni egy lépést a változtatás irányába. Amikor kiszögezte egyházjobbító vitatételeit a wittenbergi vártemplom kapujára, nem gondolta, micsoda vihart indít el. Nemcsak az egyházi gondolkozás, de a világ társadalmi felépítése is gyökeresen megváltozott azzal, hogy megjelent egy új felekezet, és megszűnt a pápai trón egyeduralma kontinensünkön.
Sokat tűnődöm azon, vajon Luther megtette volna-e azt, amit tett, ha tudja, mi lesz a következmény? Vajon mi, a mai kor emberei meglépnénk-e lépéseinket, ha mindig tudnánk, milyen következményekkel járnak azok? Lehet, hogy Luther is megrémült volna a felelősségtől, de talán nem is gondolt erre. Csak a jobbító szándék, a tiszta lélek, és az építés vágya vezette. Nekünk, a 21.század „light-os” életet hajszoló, zsoldos lelkű embereinek példát mutat Luther Márton alakja. Két lehetőség áll előttünk: beletörni és beleszürkülni abba a világba, amibe születtünk, vagy felvállalni egyéniségünket, gondolatainkat és felelősséget vállalva bátor szívvel tenni azért, hogy holnap más, jobb legyen ez a világ.
A reformáció nagy felismerése, hogy az egyháznak szüntelen meg kell újulnia, vagyis a kor kihívásaira megfelelő, időszerű válaszokat adva kell képviselnie a gondviselő Istent ebben a világban. Kérdés, mennyire tölti be ezt a feladatát ma? Tud-e olyan kovásza lenni a társadalomnak, mint amire Isten rendelte? Nem csak az egyháznak van szüksége arra, hogy megtisztuljon, hanem az egész világnak és benne mindnyájunknak külön-külön. Betölteni azt a nemes sorsot, amiért itt vagyunk, s hinni, ez több annál, minthogy leperegjenek földi napjaink.”
- hirdetés -
