Időben tető alatt a Székács suli új szárnya

A Székács iskola tanévzárója kapcsán Fehér Borbála igazgatót kérdeztük az elmúlt tanévről, a tervekről, a kormányváltás okán megfogalmazott reményekről.
Milyen tanévet zárt az iskola?
Az iskola 18. tanévére visszatekintve összességében Isten iránti hálával állapíthatjuk meg, hogy alapvető céljainkat teljesítettük, eredményes tanévet zártunk. Az 534 diák közül 73 tanuló kapott kitűnő bizonyítványt, amely mögött komoly munka van. Az új épületszárnyunk építése a tervek szerint halad, csupán néhány nappal késik az átadás. Reménység szerint augusztus 29-én, az évnyitó istentiszteleten történik az ünnepélyes felszentelése és szeptemberben már az új számítástechnika teremben, valamint a nyelvi laboratóriumokban tanulhatnak diákjaink.
Új igazgatóként melyek a rövidtávú, és a hosszú távú tervei?

Az evangélikus oktatás 1992-ben indult újra a 44 évi „kényszerszünet” után. Az iskolaalapítók munkáját szeretnénk méltóképpen folytatni. Arra törekszünk, hogy tanulóinkat vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben magasabb általános műveltséghez juttassuk, mert a mai magyar társadalom leginkább egy hiteles, áldozatkész értelmiségi réteg hatásától várhat valami jó irányba történő elindulást. Rövidtávon ehhez a hosszú távú tervhez kell biztosítani a kellő tárgyi és a szükséges személyi feltételeket. Az iskola, óvoda tartóoszlopai az itt dolgozó pedagógusok. Szeretném, ha munkánkat továbbra is jó légkörben és még nagyobb hatékonysággal végeznénk. Keresünk új lehetőségeket is, pl. a diakóniai (segítő, jószolgálati) munkát megismertetni a tanulókkal.
Melyek lennének a legfontosabb változások, amelyeket az új kormányzattól remélnek?
Nem átalakításra várunk, hanem vissza kell térni a meglévő gyökerekhez. Szemléletváltásra olyan értelemben, hogy az oktatás-nevelés nem szolgáltatás, hanem értékteremtés. Ennek szellemében szükséges a közoktatási törvényhez hozzányúlni. Alapjaiban kell újjáépíteni a magyar oktatási rendszert, meg kell teremteni az egyensúlyt a magyar oktatás hagyományai és a mai kor megújulási igényei között. Várjuk az adminisztrációs terhek csökkentését, nagyobb társadalmi megbecsülést és az iskolákban folyó munka elismerését. Természetesen az erkölcsi megbecsülésen túl az anyagi elismerésre is gondolok. (Az ország pénzügyi és gazdasági helyzete azonban annyira leromlott, hogy csak abban reménykedhetünk.) A közoktatási törvény 1993 óta hatályos és azóta 27-szer módosították. A tervezett mostani változás után néhány év állandóság, megnyugvás az, amire a legnagyobb szükségünk van. Kell a biztonság érzése, amely a nyugodt, tartalmas, igényes munkához elengedhetetlenül fontos. Mert az iskola az a hely, ahol a jövő készül.